El vagyok késve? Egy 26 éves lánynak hol kellene tartania?
Sokáig nem találtam a helyem. Középiskola után elvégeztem egy szakmát, majd egy főiskolába is belekezdtem, de azt egy év után leváltottam és átjelentkeztem egy másikra. Jövőre diplomázom majd.
Soha nem volt rendes munkám, mai napig a szülők támogatnak, de azt mondjuk hozzátenném, hogy nem élösködöm rajtuk, csak kisegítenek, ha nagyon nincs pénzem. Nincs megtakarításom, és semmi tőkém.
Komoly kapcsolatom egy volt, de annak azért lett vége, mert én még nem akartam házasodni. El se tudom magam képzelni még gyereket nevelve, háztartást vezetve. Nekem még jó ez a kolis-egyetemista-bulizós élet. De sajnos mindjárt vége. Húgomnak már jól fizető állása és vőlegénye van. A korombeli lányok már rég túl vannak a gyerekszülésen, meg minden ilyen felnőt élethez szükséges dolgokon.
Nagyon el vagyok késve? Nagyon ciki ez szerintetek, hogy én még csak itt tartok? Sokszor kapok megjegyzéseket a környezetemben, hogy túliskolázott vénlány leszek, meg ilyenek. Pedig az se, mert csak egy diplomát csinálok, amit mások már 22-23 évesen elvégeznek. :(
válasza: válasza:Kéredző mi lett 3 év alatt az életeddel ? azóta már 29 vagy ha jól számolok. írhatnál magadról kicsit :)
üdv, egy kortárs- sorstárs.
válasza: válasza:Előző, van, amiben egyetértek Veled, de nem mindenben. Szerintem ez nem egy olyan objektív dolog, értem ezalatt a nappali tagozatos sulit, hogy >23 évesen "ciki" odajárni. Elmondom a saját sztorimat összehasonlításul (hangsúlyozom: ez csak egy vélemény a sok közül, nem pedig kioktatás vagy ilyesmi).
Most vagyok 27 (nő), két diplomám van és folyamatban levő PhD-fokozat-szerzésem. Komoly, együttélős kapcsolatom még sosem volt. Inkább csak rövidebbek, egyik se volt valami komoly. Nappali tagozaton csináltam a 2. diplomámat is. Először levelezőn kezdtem egy másik (gyengébb) suliban, miközben doktoranduszkodtam az első egyetememen. Aztán rájöttem, van időm (és szerencsére anyagi lehetőségem is) nappalin csinálni, így átmentem egy nívósabb helyre, nappalira. Ott is szereztem meg most nemrég a 2. diplomámat.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a szüleim támogattak. Igazi munkám nem volt 27 éves koromig, szülői támogatásból és a doktori ösztöndíjamból éltem. Pár hónapja van úgymond igazi munkahelyem. Nem származott hátrányom abból, hogy későn kezdtem el dolgozni. (Van, aki szerint a PhD már dolgozás, számomra inkább tanulás, diákstátusz volt, de ki hogy éli meg.)
Én nem azt mondom, hogy feltétlenül ez a követendő példa, ahogy én csináltam, dehogy. Például, ha újra születnék, azt hiszem, sokkal hamarabb elkezdek dolgozni mondjuk sulik mellett, hogy több tapasztalatom legyen (ezt annak ellenére mondom, hogy nem származott eddig hátrányom a munkatapasztalat hiányából). Úgy vagyok vele, hogy valamiért így kellett alakulnia a dolgoknak, és azt hiszem, kihoztam belőle a maximumot. Többnyire elégedett vagyok az életemmel. Számomra fura lenne, ha már házasság- meg gyerektémákon kellene gondolkoznom. Persze idővel jó lenne ez is, de nagyon későn érő típus vagyok.
Ami az albérletet, kolit illeti: sosem voltam kollégista, ez kimaradt az életemből. 18 éves korom óta külön élek a szüleimtől, igaz, az ő általuk vett lakásban, szóval nem mondanám, hogy ez az igazi önállóság, ezen változtatni szeretnék, amint lehetőségem nyílik rá.
Kérdező! Az a lényeg, hogy felejtsd el azt a kérdést, hogy hol KELLENE tartanod. Nincs ilyen! Mindenki másmilyen tempóban érik. Egyik sem jobb, rosszabb, mint a másik.
Megsúgom neked egyébként, hogy én vagyok ugye 27, és a környezetemben még mindig kisebbségben vannak azok, akik megházasodtak, gyerekük van stb.
Hajrá a diplomához, és további sok sikert az élethez. Ha van kedved, írj a gyakorira, hogy alakulnak a dolgaid mostanában, szerintem sokakat érdekel.
Üdv,
egy későn érő sorstársad (27/N)
válasza:Én is hasonló helyzetben vagyok, elmentek mellettem az évek a semmit tevéssel, céltalansággal. Igaz nekem 19 koromban jött egy szerelem ami 5 évig(nem akartam még babát) tartott, de nekem sem volt ez idő alatt normális állásom, nem tanultam, nem csináltam semmit.
Aztán 24 éves koromra megvilágosodtam, hogy kezdenem kell magammal valamit, igaz nem fősulira járok, de szakmát tanulok amit szeretek is. Engem is kisegítenek a mai napig a szüleim, mert amíg nincs meg a szakmám nehéz elhelyezkedni, így csak heti 2 napot tudok dolgozni. Kapcsolatom jelenleg nincsen, néha már már úgy érzem kifutok az időből, család és gyerek téren és valahol cikinek is tartom, hogy 25 évesen még csak ennyit értem el. De még mindig úgy gondolom, hogy jobb így mintha itt sem tartanék.
Egyébként engem is érdekelne, hogy mi lett veled 2009 óta :)
Köszönöm a további válaszokat és az érdeklődést is! :)
Azóta lediplomáztam szerencsésen! A diplomamunkám kiemelkedően jól sikerült az évfolyamban, sőt még utána egy országos díjat is kaptam rá. Ennek nagyon örültem, nemcsak a pénzbeli juttatásnak, hanem annak is, hogy jól mutat az önéletrajzomban és ha elküldtem az CV-t általában már be is hívtak interjúra. Elkezdtem dolgozni egy jó nevű cégnél, először még lelkes is voltam, igaz a fizetés épp arra volt elég, hogy kijöjjek, albit, rezsit fizessek, de úgy voltam vele, hogy kezdőként még ez ok. Egy idő után viszont már nagyon nem tetszett egyéb okok miatt is. Nagyon rossz volt a csapat és hihetetlen milyen fejetlenség ment ott. Néha úgy éreztem én vagyok túl maximalista, mert szinte az igénytelenségre volt igény. Ráadásul hiába próbáltam jól végezni a munkámat, ilyen hülye emberi konfliktusokkal kellett megküzdenem folyamatosan. Pl. az egyik marketinges nő simán rám kente, ha épp miatta voltunk elkésve. Vagy este 6-kor szemrebbenés nélkül rám sózott feladatokat, hogy holnap reggelre kell, de neki rohannia kell a gyerekekért, nekem úgy sincs családom, meg tudom csinálni. Persze mindig kiálltam magamért, de ezek a kicsinyes konfliktusok annyira leszívták az energiáimat... Aztán egy idő után a cég se fizetett rendesen, folyamatosan elmaradtak a fizetések. Ekkor májusban úgy döntöttem, hogy otthagyom a céget és kimegyek külföldre. Van egy nagyon jó svéd barátom, ő szerzet munkát nekem. Egész nyáron takarítottam. Igen, nem a szakmámban dolgoztam, mégis jobban éreztem magam, ráadásul a fizetés is sokkal jobb volt, mint amit egyáltalán egész évben meg tudnék keresni itthon. A nyár elmúlt, mivel idénymunka volt és az idénynek vége, hazajöttem. Kb egy hete vagyok itthon. Hazaköltöztem szüleimhez, aztán innen keresek munkát, lesz is néhány interjúm, de most sokkal jobban meggondolom, hogy mibe megyek bele. Igazából nagyon gondolkodom azon is, hogy nem alkalmazottnak kéne elmenni, hanem inkább egy saját vállalkozást beindítani. Ehhez viszont nincs elég önbizalmam és ugyan a külföldi munkával tudtam félretenni, de azért nincs akkora tőkém.
Rá szeretnék hajtani egy felsőfokú nyelvvizsgára, valamint én is gondolkodom a doktori képzésen. Nagyjából ezek a tervek, de sok mindent még át kell gondolnom magamban is.
Igazából azért emeltem ki a kérdést így 3 év után, mert megint azt érzem, hogy sehol nem tartok. Nem igazán látok nagy lehetőségeket itthon, párkapcsolatom azóta sincs, valahogy nem tudok megmaradni egy pasinál sem. A szakmámból is kiestem, igaz pont emiatt tudtam egy kis megtakarítást összeszedni...
De a legnagyobb probléma, hogy valahogy nem tudok felnőtt lenni. Valahogy félek ezektől a dolgoktól, de fogalmam sincs hogyan kellene tényleg "felnőni"?
válasza:Gratulálok Kérdező ! :) Nem semmi amit elértél igy 3 év alatt!! Elég magabiztosnak tűnsz még ha bizonytalanságaid vannak is -lehet bejönne neked a vállalkozás.
amit a felnőttségre írtál ..-én idén leszek 28 és kétségbeesek folyton -a saját elvárásaim miatt ,a külső megfelelés miatt (ami óhatatlanul van) és persze van más dolog is.. -ezzel csak azt akarom mondani h ezt a felnőttséggel kapcsolatos dolgot átérzem :( szerintem nagyon kevesen vannak akik azok, életkortól függetlenül .szerintem ez a korunk sajátossága is ..
ha megengedsz egy gondolatot ..-engem a szakma és egzisztencia mellett nagyon foglalkoztat az érzelmi felnövés, mert ha ezt elszúrom talán a jövőbeni(remélhetőleg) gyerekemnek se tudnék jó példát mutatni azt meg nem szeretném. nem akarom h merev rosszkedvű folyton aggódó félős anyát lásson akire nem lehet büszke. Kapcsolatom nekem sincs jelenleg, és én is lemaradva érzem magam -de mivel sajnos v nem többet olvastam már lelki folyamatokról nem tudok emellett elmenni mikor kristály tisztán látom egy egy kapcsolat kezdeménynél h ez ugyis bajos lenne..
na mind1. Szóval jó h kiírtad a kérdést ,és így tovább !!:) Szerintem ügyes vagy és nagy dolgokat tettél ezek alatt az évek alatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!