El vagyok késve? Egy 26 éves lánynak hol kellene tartania?

Manapság tök általános, hogy az emberek 24-26 vagy akár 30 éves korukig tanul(gat)nak.

A családalapítás átlagos időpontja is 30 év felé tolódott (nőknél 28-29 év, férfiaknál 33-35 év).

Szóval ha a többiekhez méred magad, akkor nem késtél el. De az sem kötelező, hogy másokhoz mérd magad.

28 éves vagyok, 2 diploma után PhD-zom, hetente-kéthetente bulizok, nekem nagyon jó így. Előző kapcsolatomban, noha a volt párom állítólag megértette az ambícióimat, mégis konfliktusforrás volt, hogy én még nem akarok összeköltözést, gyereket - és ha később igen, akkor sem úgy, hogy a hagyományos nemi szerepek szerint én csinálok otthon mindent, hanem úgy, hogy mindent szépen megosztunk, ahogy más országokban már TERMÉSZETES. Ex utóbbira kapható lett volna, de mégis szétmentünk, mert jóval idősebb volt, és úgy éreztem, éveket nem fog rám várni, én meg csak a kedvéért nem kapcsolok rá, hogy aztán meg megbánjam. Engem aztán nem tudnának megingatni ilyen "kivénhedt szingli"-dumákkal, nem is szoktak próbálkozni, mert tudják, hogy én magasról... A nem szokványos külső, stílus és a némi művészi hajlam véd attól, hogy hagyományos dolgokat kérjenek tőlem számon. :D Túliskolázott? Na ezt se merné mondani senki! Figyelj, ha látják, hogy Te úgy élsz, ahogy akarsz, és nem érdekel a véleményük, úgyse tudnak mit csinálni!

Lehet, hogy ciki, hogy itt tartunk, de az még cikibb, ha utólag rájövök, hogy elb.asztam az életemet, mert nem a saját, hanem mások igényei és értékrendje szerint éltem le!!! Na, az az abszolút ciki.....

Ugyanezt éreztem 25 évesen. Érettségim volt, semmi kilátás semmire. Aztán elvégeztem egy sulit (igaz nem főiskola, csak egy szakma), imádom amit csinálok, és egyik napról a másikra megjött a szerelem is. Most már házasok vagyunk, és megyünk előre.

Szóval a lényeg: Nem vagy elkésve. Tanulj, amíg lehet. A húgoddal meg ne foglalkozz. A szüleid biztosan szívesen adnak, ha néha kérsz, különben biztos szóvá tették volna már. A szerelem, nos, az úgyis mindig megjön!!!

A fiam volt ilyen, sőt még most is ilyen. Kalandos az élete. Egyszer úgy tűnt, 32 volt akkor, hogy most már megállapodik. Szerelmes volt éppen, de nem először. Mondtuk neki, (ketten a szülők), nézd, 32 éves korodban még megnősülhetsz, a nagyapád is 32 évesen nűsült, meg Bandi bácsi is. "Jó", válaszolta ő, vigyorogva. "Ezután, ha valamit akarok csinálni, megkérdezem tőletek, hogy a családban csinálta-e már azt valaki."

Nem sértődtünk meg, mert igaza volt és aranyos is volt.

Jó olvasmány lenne neked Danielle Steal Kalandvágy c. könyve. (Sokan lerakják néhány könyvét az elején, mert hosszas a bevezető, de kezdheted középen is, és némely könyve nagyszerű. Ez is, meg a "Levelek Vietnámból", és passzolna neked a "Szárnyak " című, meg az "Apu". Ezek olyan lányokról szólnak, akik nem a férjhezmenésben keresik az élet értelmét.)

Én is pont ugyanígy érzek,nagyon későn érő típus vagyok.Bár csak 23 vagyok,de néhány kortársamhoz képest sehol sem tartok,úgy érzem magam,mintha most lennék 18 éves.Mindig is dolgoztam suli mellett,de csak egy komoly munkahelyem volt,a többi diákmunka.Fogalmam sincs,hogy fogom megtalálni a helyem,ez a mai,anyagias világ valahogy nem nekem kedvez,mert nem ilyen a felfogásom.Az lenne előnyös,hogyha pénzzel tudnék foglalkozni,mert azzal lehet csak normálisan keresni,de szerintem tök hülye vagyok a pénzügyekhez.Bár azért megpróbálnám,de eddig akárhova jelentkeztem,mindenhonnan visszautasítottak.Ez érthető,mert válság van,inkább elküldik az embereket,mint fölveszik,de sokszor előfordult,hogy felvettek helyettem mást,mert nem voltam elég nagy dumás,meg talpraesett.Ez elég nagy hátrány.És sajnos sokszor engem is kisegítenek a szüleim pénzzel.Fogalmam sincs,hogy fogom megtalálni a helyem és hogy mivel fogok normálisan keresni.Ez a mai világ nagyon rossz irányban halad,remélem,nem lesz még ennél is pocsékabb a helyzet.

A kérdésre válaszolva:nem ciki.Lassan mindenki 30 éves kora felé kerül be az igazi életbe,mert kitolódik a felnőttkor az oktatás miatt,kevés a munkahely,nincs lehetőség emiatt elköltözni stb.