Mit lehet tenni egy ilyen anyóssal? Rendbe lehet ezt még valaha hozni? (Bocsánat amiért ilyen hosszú)

Páromat 5éve ismertem meg, nem sokkal később be is mutatott az anyjának. Nagyon kedves, segítőkész nő volt, aki anyám helyett anyám volt (a szüleim elég messze élnek vidéken).

Akkori sógornőm mondta, hogy vigyázzak vele, de mivel épp válófélben volt sógoromtól és a család nem is szerette különösebben, így nem adtam a szavára.

Anyósom sokat várt el tőlem (mind a házimunkák terén, mind a vele közösen szervezett programok tekintetében) de ezt betudtam annak, hogy családtagnak tekint.

Amikor szóba jött, hogy összeköltözünk a párommal, akkor nem is volt kérdéses, hogy az anyósomhoz költözünk.

Na, akkor jött a fekete leves. Minden pénzem le kellett adni (annyim maradhatott, amiből a telefonszámlámat fizettem be, de azt is szóvá tette, hogy kevesebbet kellene telefonálnom). Aránytalannak gondoltam, hogy mindent elvesz, mert vizet,villanyt nem sokat használtunk, enni is mindig azt lehetett, amit ő megvett, amit jónak látott. Mikor szóvá tettem ezeket, azt mondta, hogy nekem és a páromnak nincs fogalmunk a pénz értékéről, meg hogy neki mennyi a kiadása és örüljünk, hogy főz meg mos ránk. (Nem kértük tőle, de nem hagyta hogy mi csináljuk, mondván, hogy csak pazarolnánk. Néha épp elvárta, hogy csináljam ezt vagy azt, majd utána kaptam a fejemre pl mosogatásnál, hogy sok vizet használok)

Aztán szóba jött az esküvő. Anyósom letorkolt, hogy minek lagzi meg esküvő, az csak pénzkidobás. És manapság már semmi jelentősége az egésznek. Nekem ez fontos volt, a családomnak is és az egészet nagymamám fizette, aki születésem óta erre spórolt.

Nem sokkal utána terhes lettem, ekkor már nagyon nehezen viseltem anyósom szekírozását és kértem férjemet, hogy költözzünk el. Neki volt egy háza Szegeden, amit apjától örökölt, azt eladtuk és vettünk egy lakást itt Pesten. Eleinte anyósom próbálta rávenni a párom, hogy a lakás árát adja neki, ő pedig férjemre íratja a pesti lakást és mi fogjuk örökölni. Nyilván szóba sem jöhetett ez.

A legfájóbb pont azonban mégsem ez volt. Amikor megszületett a kislányom anyósom annyit mondott "nem elég, hogy lány, de még csúnya is." Koraszülött volt és nagyon kis vékony, lehet nem a legszebb baba volt, de ilyet hogy lehet mondani. És utána megjegyezte, hogy nem életre való és majd Isten dönt róla. Nagyon mérges voltam, veszekedtem vele, hogy hogy mondhat ilyet a saját unokájára, ő pedig mindennek elmondott.

Azóta beleszól, hogy hogy nevelem a gyereket, hogy mit adok neki enni, mit nem, és hogy ne engedjük a szüleimhez, mert ők koszosak. Egyébként nem azok. Egyszer volt csak náluk anyósom, disznóvágáskor és aki már volt ilyenen, az tudja hogy nem ilyenkor van a legnagyobb rend és tisztaság. Persze tény, hogy anyósom rendmániájával nem is lehet versenyeni. Mindazonáltal úgy érzem, az én dolgom eldönteni, hogy hová engedem a babámat és hová nem.

Az utolsó csepp a pohárban a tegnap este volt. Nálunk vacsorázott sógorom meg anyósom és kisebb vita alakult ki a gyereknevelés miatt. Szóvá mertem tenni, hogy az ő nevelése sem volt tökéletes, mert a sógorom mama pici fia lett, aki otthon ül és élősködik az anyján (lenne munkája, csak így könnyebb), erre anyósom pofon vágott és durva szavakat vágott a fejemhez. Páromnak nem mertem elmondani.