Párom elmerült a depresszióban. Hogyan segíthetek?
Már több mint 1 hónapja tart nála, igazából nem tudja megmagyarázni miért látja ennyire kilátástalannak az életét...csak azt tudja, hogy neki semmi nem jön össze az életben. Hiába dolgozok nagyon sokat nem jut semmire, soha semmire nincs elég pénze. ("Szerinte a gazdagok élnek csak, mi csak túlélünk")
Nem vagyunk szegények, hazai viszonylatban talán még azt is mondanám, hogy jól keres. De persze ő mindig azt érzi, hogy nincs elég pénze. Azt mondja így családot sem lehet alapítani. Épp csak megélünk, ő nem szeretne mindenről lemondani egy gyerek miatt. (így is túl sok mindenről mond le)
Már többször elhangzott tőle az is, hogy jobb lenne meghalni és akkor minden megoldódna. Abba nem gondol bele, nekem ezt milyen fájdalmas hallani. Próbálom magyarázni neki, hogy milyen jó dolgok történnek vele és legalább mi itt vagyunk egymásnak és mindent megoldunk együtt. De néha úgy érzem hozzám sincs kedve. Nincs kedve beszélgetni, egyedül akar lenni. Már felajánlottam neki, ha szeretné pár napra elmegyek barátnőmhöz. Gondolkodjon, legyen egyedül. Az ötlet nem tetszett neki, de lehet csak azért mondta hogy ne bántson meg ennél is jobban.
Nem tudom mit tegyek! Hagyjam békén? Éreztessem vele, hogy mellette állok?! Mi a jobb? Nem tudom, hogy jutunk ezen túl, de már lassan én is kikészülök!
Ez egy sóher.
Más minimálbérért dolgozik, még is örül neki, hogy van munka!:)
Ez egy önző lúzer, hagyd ott. Ismertem ilyet, akiben bízott a párja, még házasságig is elment vele, de kénytelen volt elválni tőle, mert sose akart felnőni, egy gyerek miatt semmiről sem akart lemondani.
És az ilyesmi biztos hogy nem egy hónapja alakult ki benne. Mindig is ilyen volt, csak nem vetted észre. Lépjél amíg nem késő!
Adj neki még egy utolsó esélyt,őszintén próbálj meg felé közeledni.Ezt úgy értem,hogy nyugodtan menj oda,halkan de érthetően beszélj hozzá,mikor kicsit jobb kedvében találod.
Mondd ezeket vagy ezekhez hasonlót neki:
"Drágám,szerintem ez így nem lesz jó.Nem élheted le úgy az életed,hogy folyamatosan szorongsz és rossz kedvű vagy.Nekem sem jó ez,elhiheted,mert nem jó szomorúnak látni téged.Szeretném,ha megpróbálnál változtatni a helyzeten,és kérlek,ne fontolgasd az öngyilkosságot,mert nekem ezt rettentő rosszul esik hallani!Kérlek nyugodj meg,az élet ilyen:egyszer lent,egyszer fent.De az a baj,hogy én sem várhatok örökké a boldogságra,ezért kérlek,tényleg próbálj változtatni,mert ha nem teszed,akkor a kapcsolatunknak sajnos vége kell,hogy legyen!"
Aztán hagyd ott,ha nem változtat 3-4 hét alatt!Fiatal vagy,szükséged van a boldogságra és megérdemled azt,hogy olyan életed legyen,amilyenre csak vágysz egy olyan férfi/nő mellett,aki boldog veled és szeretne családot.
Ez lehet orvosi értelemben vett depresszió (tehát nem elhúzódó rosszkedv). Ezen szakember tud segíteni, te ehhez kevés vagy.
Esett már szó arról, hogy szakember segítségét kérje?
Az senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg valósak az érzelmei, és hirtelen rájött, hogy nem jut egyről a kettőre, vagy úgy, ahogy eltervezte. Ezért szerintem nem kéne rögtön pszichológushoz vinni, neked meg nem kéne megijedni, mert szomorúságában ilyet mond, hogy jobb lenne meghalni.
Éreztesd vele, hogy mellette vagy, és hagyd, hogy feldolgozza magában ezt az életszakaszt...a lemondás nem könnyű dolog, bármiről legyen szó. Ő most valószínűleg belül őrlődik, de erre szükség van, hogy tudja, mi a fontosabb neki.
Az, hogy ki szerint, minek kéne fontosabbnak lennie, meg minek kéne örülni, meg másokhoz képest stb, az ilyenkor nem távlat az emberben. Itt most neki kell tudnia majd, hogy mi lesz számára fontos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!