Ti hogy viselitek el, ha nagy (20-30) "gyereketek" nem mondja el szinte soha, mit mikor csinál?

Én se mondom el apámnak. Ő se számol be róla hol van, hova megy, és nem kell azzal takarózni, hogy ő már felnőtt, őt is érheti baj, és nem ártana tudnom hova ment, ennyi erővel, de hagyunk egymásnak ennyi teret.

Ha hosszabb időre megyek (napok, hetek) arról úgyis tud.

22/L

én 25 évesen mindig szólok otthon. Elég annyit mondanom, hogy "nem alszom itthon itt és ott leszek","elmentem bulizni x y-nal, majd jövök valamikor" de ha csak a városba ugrom el akkor is szólok....

Lehet ezt valaki gyerekesnek tartja, de fordított esetben én is aggódom. Ha már nem ér haza a megszokott időben a munkából, max egy órát várok és hívom hogy baj van e...

27 vagyok, nem otthon lakom, anyám elvárja, hogy 1-2 naponta beszámoljak mindenről, most is írtam neki egy szép hosszú levelet mit vettem tegnap, mit ettem, mit főztem, mi volt melóban, mikor keltem, mikor aludtam, stb. Ha nem írok akkor felhív, akár késő este is pedig tudja, hogy korán fekszem, ha munka van.

Ha hazamegyek hozzá, akkor kb. olyan szintű ellenőrzés van, mint 10 éve. Melyik barátnőmmel hová megyek, mikor jövök, vettem-e valamit, ne vegyek fél literes üdítőt, fornettit. Éjjel ne maradjak sokáig, reggel végigszagolja a cuccaim, hogy sörszagú, cigiszagú, biztos ittatok, hol voltatok, miért jöttél későn, miért alszol délig...