A szegénység megöli a szerelmet?

Nálunk nem ölte meg, bár "csak" 3 évig tartott. A férjemet akkor rúgták ki, amikor én terhes voltam. Dolgoztam majdnem végig, de utána nehéz volt. Aztán a férjem elvállalt egy szar, alig fizető melót, szörnyű volt. Mindketten fáradtak voltunk (én takarítani jártam a babával), idegesek. Aztán amikor egyenesbe kerültünk volna, anyósom kórházba került. Még nem volt önellátó, amikor hazaengedték, szóval onnantól én nem tudtam takarítani mert rá is kellett főzni, takarítani, néha maga alá is piszkított :-(

Ennek lassan 5 éve, anyósom már rendbe jött, a férjem jó állást kapott és engem is visszavettek amikor már nem kellett anyósomat ápolni.

Sokat veszekedtünk, néha egymás fejéhez is vágtuk hogy "ez a te hibád", de aztán mindig bocsánatot kértünk a másiktól. Voltak közös programok: séta, otthon vacsi, ingyenes koncertek stb. Akkor nem is éreztük hogy ez milyen fontos, csak így utólag látom, hogy valószínűleg ez is sokat segített.