Hogy segítsek a húgomnak észheztérni?

A húgom most már 20 éves. Legkisebb gyerek a családban, de ugyanazt a nevelést kapta, mint a bátyám meg én.

Mindketten dolgozunk és éljük az életünket. Jó családi háttérrel rendelkezünk. Soha nem kellett nélkülöznünk. Tanuláshoz meg volt a lehetőségünk.

Húgom nem akar továbbtanulni, se dolgozni. Szüleimmel él még együtt.

Egyfolytában panaszkodik, a szüleinkre. Hogy ők nem adnak elég pénzt ruhára. Hogy csak évente cserélik a telefonját. Hogy nem olyan jófejek és nem isznak vele meg a barátaival. Nem hívják át a szüleim az ő barátait bulizni, hogy megismerjék a baráti társaságát. Nem engedik drogozni. Be kellett a suliba járnia. Nincs otthon soha kaja (a hűtő, mindig tele van csak Anyumnak nincs ideje hétközben főtéttelt főznie, mert dolgozik).

Mindig panaszkodik, hogy nincs családja, de egy családi eseményre, szülinapra nem jön el. Ha ott is van bezárkózik a szobájába. Semmi tisztelettel nincs a szüleink felé. Elvárja, hogy mindenki körbeugrálja, de ő még soha nem ajándékozott meg senkit semmivel (még amikor kicsi volt, akkor sem volt képes egy rajzot elkészíteni karácsonyra senkinek. Sokszor lehuzza apámat pénzzel, hogy egy nagyon szép ajándékot nézett ki pl a bátyámnak szülinapjára, aztán nem vesz semmit, de még aznap a fenekére ver a pénzének.

Múltkor már mondtam neki, hogy kicsit azért nézzen már magába. Erre másnap felhívott és azt mondja, hogy rájött minden az én hibám... ???

Én meg a bátyám mindig tanultunk és dolgoztunk, ezzel csak azt értem el, hogy neki is ezt kell csinálnia...

Ha nem telefonon beszélünk én tuti tarkónvágtam volna!!!