Sokszor annyira bánt, hogy a szüleim így élnek. Megváltoztatni nem tudom, el kell fogadjam?

A szüleimről van szó. Az életüknek egy szeletét vázolnám. Mindketten dohányoznak. Egész kis koromtól kezdve, talán még akkor is mikor 1-2 éves voltam, már nem emlékszem. Mindig is rengeteg pénzt elköltöttek cigire, mellette meg mindig ott van a panaszkodás, hogy nincs pénz. Valóban nincs sok pénzük, édesapám betegnyugdíjas, havi 30 E-t kap. Ha a hűtőben nincs is egyéb csak egy darab szalonna, akkor is van pénz az utolsó két doboz cigit megvenni...lapsajtot, sonkát ilyen dolgokat nem vesznek, mert "nincs rá pénz", de két naponta van pénz két doboz cigire...Nem is értem...Ha csak a cigi árát költenék minőségibb kajára már akkor jobb életük lehetne...Persze pizzázni luxus dolog, nyaralni sosem voltunk...Próbáltam szépen, csúnyán, de valahogy nem hatja meg őket...

Az idegesít, hogy már a hátammögött veszi anyum a cigit, hogy ne szóljak semmit. Legutóbb kérdezés nélkül elvett tőlem 10 E forintot, mert nem volt hó végére, feléből tuti cigi lett...Nem az a pénz, szívesen adnék, bármire kell, de ne cigire...és ne azért mert a cigi miatt nincs pénze...

Amellett, hogy egészségtelen nem veszik észre, mennyivel jobb életük lehetne cigi nélkül. Én kb 1 hónap múlva elköltözöm itthonról, s ha elmegyek ez már csak rosszabb lesz...

Valamit tudok tenni, vagy fogadjam el, hogy a szüleim nem látják a fától az erdőt? :(