Miért vágyom rá még mindig ennyi rossz után?

Itt nem az exeden van a hangsúly, hanem magadon. Nem tisztelt, nem szeretett eléggé, sokszor megbántott és neked mégis kell. A kérdés az, hogy miért? Miért élvezed, ha bántanak? Miért nem tartod magad annyira értékesnek, hogy ezeket kikéred magadnak? Ezt nem itt a GYK-n, hanem egy jó szakembernél fogod megtudni. De kutass utána, mert egészséges kapcsolatod nem lesz így. Nem normális dolog, ha valakinek ilyen kapcsolatra van szüksége.

Ha lány vagy, valószínűleg rossz lehet a kapcsolatod az apukáddal, ha meg fiú, akkor anyuddal rossz a viszonyod. de az elsőnek igaza van, menj szakemberhez

Az én barátnőm is ilyen, nem értem én sem, hogy miért szeretitek azt, aki belétek rúgott!? Szerintem kapcsolatfüggő vagy: rossz a rosszal, de még rosszabb a rossz nélkül. Tanuld meg becsülni önmagad és ha érzed azt, hogy te igenis vagy valaki és érsz annyit, hogy nem ilyen férfit érdemelsz, hanem jobbat, olyat aki szintén megbecsül, akkor talán tudsz nyitni egy új kapcsolat felé és bízni abban, hogy nem jársz újra igy.

Mivel Titeket nem ismerlek, de nekem is volt ilyen tapasztalatom ,ezért azt írom meg Neked: Én is hasonlóképp éreztem az exem után.. Nekem ő volt az első, így utólag magamat is hibáztatom, mert naív voltam és nem igazán voltak elvárásaim sem, hanem csak a rózsaszín köd.. Mi is szakítottunk számtalanszor és mindig örültem, amikor pár nap után békültünk (semmi kis hülyeségeken vesztünk össze, nem voltunk egy hullámhosszon).. De ez egy idő után elég lett, nem éreztem úgy, hogy számíthatok rá, nem tudtam bízni se benne.. Nagyon nehéz volt kimondani végleg, hogy ennyi volt.. Belebetegedtem utána (nem tudtam aludni, feszült voltam). Ez elmúlt egy idő után, közben a tanulásra koncentráltam- ráadásul évfolyamtársak voltunk az egyetemet így sűrűn találkoztunk, ami azért nem esett túl jól-és kivirultam (elkezdtem nyelvet tanulni, sportolni, barátnőkkel felvettem újra a kapcsolatot, mert a párom teljesen kisajátított, amit én hagytam is, mert úgy gondoltam, hogy ez természetes). A férjemmel már az elején tisztáztuk, hogy ki mit szeretne, milyen elképzelése van a kapcsolatról (ne úgy értsd, hogy pl 2 év múlva legyen eljegyzés, hanem hogy bizalom legyen és mindent meg tudjunk beszélni). Nem csak ezen múlt persze, de szerintem a negatív tapasztalatból rájöttem, hogy milyen típus az, aki igazán kell nekem.. Szóval természetes érzés, hogy vágysz rá, az már nem, hogy ő semmibe vett...ezt rakd magadban helyre, hogy becsülöd, szereted-e magad, annyira, hogy ezt elkerüld.. Kívülről nézve egy barátnődnek mit tanácsolnál? Szerintem sejted a választ!

Teljesen egyetértek az előttem szólóval. Nekem is volt hasonló, 5 évig húztuk. Folyton szakítottunk, aztán pár nap múlva visszatáncolt. Ha kellettem neki, akkor jó voltam, de ha nekem lett volna rá szükségem, sehol nem volt. Aztán amikor az utolsó alkalommal szakított, és azt mondta, h már nem szeret, nem tud velem ennél többet elképzelni, akkor azt gondoltam, hülye vagyok, ha ezek után visszafogadom. Nem is tettem, inkább kerestem gyorsan valaki mást, mert tudtam, h akkor könnyebb lesz. Be is vált. Persze nem bíztatlak erre, mert valakinek az egyedüllét kell, csak én abban a kapcsolatban annyit voltam egyedül, h végre egy társra vágytam, és megtaláltam. Pedig elhiheted, addig én sem gondoltam, h találok nála jobbat. Pedig lehet! Nem biztos, h elsőre, de van jobb, ha mersz végre lépni és nyitni mások felé is. Kitartást kívánok!

Az exnek akarsz megfelelni vagy magadnak a környezetnek?