Tényleg nem látok tisztán? Csak a fejemben létezik ami bánt vagy tényleg csatát vívok anyámmal a gyerekemért?
Már én se tudom mi van. Magamból kiindulva elég hangulat ember vagyok hosszú depresszióval a hátam mögött, nulla önbizalom, közben meg kaparok mint a mérgezett egér rájöjek mitől leszek jó anya, hogy felejek meg az elvárásoknak ezen nem segített, hogy anyuval együtt élünk, a 3 év ithon a kicsivel s, hogy látszólag nincs munkám, jobbat akarok nyújtani.
Egész gyerekkoromra kivetítette az ő súlyprobrémáit s lassan rám is rám ragadt, evésbe menekültem, sose voltam elég jó semmiben fóleg suliban meg a testem se.
Kövér vagyok, sose leszek szép vagy jó kb lelettem ordítva amiért levágtam a hajam mivel rajtam az volt egyedül elfogadható....
Eljutottunk odáig, hogy igen, kövér vagyok bárki kérdez rólam csak erről beszél vagy, hogy szerinte nyomi a párom, majdnem fogyatékos az unoka (nem az, egészséges csak kelekótya mint az apja :)) s, hogy jobb is ha bánkódom amiért szakítunk a párommal. Inkább beleloval engem mert így nem eszek s biztos fogyok pár kilót. Ez az ő szavaival élve. PErsze a lelkidolgok eltusolásában hihetetlenül profi, sose lehet vele ilyenről beszélni mert csak képzelődöm vagy igenis fontosabb az a mérleg mint az, hogy sírok éjszakánként.
Szerinte rosszúl bánok a gyerekkel, minek kiabálok mindig mint egy idegbeteg vagy bármit teszek rossz.
Majom szeretettel minden megvan engedve a gyereknek, majd ő csinálja, majd ő foglalkozik vele, aludjon vele ne velem vagy a szobájában ahol ténylegesen kéne...
Hiába hívom szépen játszani, sétálni, mamival jobb ő érdem nélkül ad csokit vagy megengedi, hogy ráköpködjön. Közben festem utánuk a falat, pucolom a lakást, bútort, asztalt mivel rajz korát éli a gyerek s mami engedi csak a koszt nem takarítja utánna. De könyörgöm azért vagoyk ithon vele, hogy ÉN foglalkozzam vele, velem legyenek emlékei, élményei s úgy tarsam rendbe a lakást valamilyen határokat szabva. Mert a bünti sarok, játék megvonás vagy jutalmazási rendszer mind szart se ér anyám szerint hisz amint próbálkozom a kicsimnél hát az kiabálni kezd s sír, bömböl, mama meg jön milyen ideges vagyok biztos miért bántom, gyere kicsim a jó mamival ki a kertbe.... én meg maradhatok. Hiába kértem annyiszor majd ha szépen evett (mert ugye finnyás semmi gyümölcs) utánna jár a nasi de könyebb úgy kezdeni a napot.
Mehetek kikapcsolódni, rendberakom házat, megetetem a kicsit, s minden okés amibe vendéget is mernék engedni. Na mire jövök a gyerek már kipakolta a fél játékkupact, 5pár cipő szanaszét s kupi mindenütt. JA így nekem is könyebb lenne...:( Mára már a gyerekkel síros estek vannak amiért én vagyok a gonosz, hogy nem engedem mamival aludni, az ő szobájában a gyerek fél játékhalma, ruhatára. Bárhova megy mami hát ő is mert imád mászkálni én meg már jól van, menjél ne legyek mindig rossz csak fáj, piszkosul ez a verseny. Mert folyton kétségeim vannak mégis hogy lenne jobb neki tényleg én vagyok-e a rossz vagy egyáltalán hogy legyen minnél boldogabb a2.8 évesem. Mert letudnám, oké szar vagyok tanulhatnák anyától de magamon s tesómon látom milyen életképtelenek lettünk melette. Sajnos ez van, de unom ő játsza a szépet, kedveset én meg a veszekedős házisárkány legyek a fiam és magam szemében hát nem.
Nem tudok elköltözni mivel anyagiag se állok úgy, s anyám több tervében is mint egyedüli életképtelen, vagy csak őt gondozó szerepelek s tizen pár év alatt lassan el is hittem neki. Mindig a kedvesség álarca de szerinte én vagoyk aki ferén lát biztos fáradt vagyok...hát már tényleg belefáradtam mert sose leszek elég jó csak 65 kgsan, csak másik férfival akitől most már lány unoka volna jó mert a fiúk ricsajossak.... de sebaj most hogy párommal szétmegyünk, majd jól lefogyok a lelkibánattól, ne is nézzem a hűtőt...igaz jó pasit se foghatok de akkor max néha találkozom (mint egy tini) a mostanival aztán ha akarunk szexelünk.... Most ilyenkor mi van?
Sajnálom, hogy hosszú, és a helyesírást is de már egy hete kirobban szinte belőlem ez mert folyton sírok. Már nem tudom mi a jó, mit kéne tennem, hogy vegyem fel így a harcot a fiam szeretetéért s közben még jó emberré is tudjam nevelni aki nem üvölt ha egy pohár innivalót akarok inni amiből ő nem ihat. Mert nem akarom, hogy ő bármiben szenvedjen, csak boldognak akarom látni s egészségesnek de nem álságos majomszeretettel. :(
válasza: válasza:Elég nyilvánvaló, hogy ez addig nem fog megszűnni, amíg együtt laktok, pláne amíg az ő házában! Hiszen, te vagy az, akit "befogadott", te vagy az, aki költözhetne, ő van otthon és ő ezzel tisztában is van, ki is használja, mondhatsz bármit!
Én költöznék! Természetes, hogy egy nagyi mindig a jobb, ő kényeztet, ő éjfélkor is csinál egy szendvicset, ő ebéd előtt is megenged egy kis csokit, ő nem tuszkolja azt, amit nem akar megenni, ő nem fegyelmez, stb stb. Szerintem a legtöbb családban úgy van, hogy a gyerek egy időszakában a nagyit imádják, mert ő engedékenyebb. Nálunk is így volt, amikor én gyerek voltam!
Éppen ez adta az egyensúlyt, hogy amikor nagyinál voltunk, akkor az ő szabályai voltak érvényesek, amikor otthon, akkor a szüleimé. Valószínű a te gyereked már totál össze van zavarodva, lehet hogy a nagyi is mond neki ezt azt és abszolút nem jó, hogy aláássa a tekintélyedet azzal, hogy a gyereket pátyolgatni kezdi, amikor valami rosszat csinál és te éppen leszídod!
Ez így nem működik. Vagy bemész szépen a szobájába egy este és elmondod neki, hogy eleged van abból, hogy mindig mindenért leszól, lekövérez a párodat szídja, a nevelési stílusodat szídja, de értse meg, hogy ez a te gyereked és úgy szeretnéd nevelni, ahogy TE akarod és nem úgy, ahogy ő... ergo egy kicsit vegyen vissza... Ha nem teszi, akkor pedig költözzetek! Más megoldást nem látok erre.
válasza:"kövér vagyok bárki kérdez rólam csak erről beszél vagy, hogy szerinte nyomi a párom, majdnem fogyatékos az unoka "
Ez bántalmazás.
Azt akarták törvénybe iktatni (mert már sok EU-tagállamban törvényben van), hogy az otthoni lelki terror bűncselekmény.
Olvasd el a Szavakkal verve c. könyvet!
"Inkább beleloval engem mert így nem eszek s biztos fogyok pár kilót. Ez az ő szavaival élve."
Ez szadista!!!!
"PErsze a lelkidolgok eltusolásában hihetetlenül profi, sose lehet vele ilyenről beszélni mert csak képzelődöm vagy igenis fontosabb az a mérleg mint az, hogy sírok éjszakánként."
Ez bántalmazás!
"Szerinte rosszúl bánok a gyerekkel
majd ő csinálja, majd ő foglalkozik vele, aludjon vele ne velem vagy a szobájában ahol ténylegesen kéne... "
Hát ez szörnyű!
Miért laktok együtt??
válasza:Ülj le vele, amikor a fiad alszik, vagy bölcsiben van, és üvölts, üvölts, de torkod szakadtából. Hogy mennyi önző, gusztustalan ember, hogy mennyire szétcseszi az életedet és a legszebb éveidet a kisfiaddal, hogy a majomszeretetével hogyan fogja tönkretenni szegény kisfiú életét is (beleértve a folyamatos nasiztatás miatti elhízást, a korai iszonyú súlyfelesleg miatti ízületi gondokat, a neveletlenség miatti gondokat az oviban, suliban, és azt, hogy ha így nő fel, akkorát fog koppanni, mikor rájön, hogy az életben nem csak "ömlik a jó", hanem tenni is kell, hogy utolsó drogosként/alkeszként fog élni... ha élni fog (bocsánat a durva képért, csak láttam már rá egy-két példát)), hogy a sz@ros, csip-csup problémái nem érdekelnek, ugyanis éppen most szakítottál a gyermeked apjával, és ez egy kicsit komolyabb gond, mint egy rohadt mérleg. Egy szóval adj ki mindent magadból. A végéhez pedig tedd hozzá, hogy a fiadnak TE vagy az anyja, nem ő, Téged NE most akarjon nevelni (volt rá pár éve), és amint lehetőséged lesz rá, elköltözöl, de addig is próbáljon normális felnőtt emberként viselkedni mind veled, mind a fiaddal.
Még egyszer bocsánat a hangnemért is, de az ilyen "anyák" ki tudnak borítani.
válasza:Hiába ül le vele,nem fogja megérteni az anyja az ő gondjait.Mindig is a magáét fogja hajtani és a lányát bántani persze látszólag ő csak segíteni akar.
Az én anyám ugyanilyen de hál'isten nem lakunk együtt,nem is bírnám.
Semmi más megoldás nincs csak az hogy elköltöztök!!
válasza:Szia !
Vállald a felelősséget a súlyodért, a bevételedért, a gyerekedért, a párodért.
Volt már előtted, aki lefogyott, aki talált állást, aki elment albérletbe stb.
Te nyavalyogsz. Attól, hogy abban igazad van, hogy anyukád egy lelki terrorista még nem vagy felmentve a saját leckéd elvégzésében.
Ha le akarsz fogyni, az rém egyszerű, meg van a módja. Ha munkát akarsz találni, akkor keresni kell. Ha együtt akarsz lenni a pároddal, akkor legyél együtt.
A destruktív kritikát senkinek, de senkinek nem szabad megengedni.
Ha szelíden akarod megoldani, akkor kérdezz vissza, hogy "bűntudatot akarsz kelteni bennem?" Általában erre az a válasz, hogy dehogy csak ... és itt kezdődik valami duma, amit nem hallgatsz végig, hanem közlöd, hogy "Nekem ilyet soha ne mondjál!". Van ekinél ezt el kell játszani ötvenszer, de hatásos.
válasza:Először is: nincs azzal semmi gond, ha túlsúlyod van. Majd, ha akarod leadod. Ha meg nem, hát attól még te vagy te:)!
A gyereked szeretetéért ne harcolj, hidd el nekem, nincs rá szükség. Minden gyerek így viselkedik, ahogy leírtad. Azaz a neki kedvezőbb megoldást választja. De! Te akkor is mindig az anyja maradsz:) Ez ilyen egyszerű. Semmit, de semmit nem azért választ, mert téged kevésbé szeret, hanem egyszerűen azért, mert az jobban tetszik neki. Kész, ez így működik. Ebből ne csinálj lelki problémát.
Azért én a helyedben igyekeznék minél előbb önállósodni, megszabadulni a (ostobán) versengő nagymamitól.
Köszönöm a válaszokat. Régebben írtam naplót de lehet tényleg újra kéne kezdenem az írást, szerettem.
Próbálok munkát szerezni mert a mostani helyet nem tudom összeegyeztetni a bölcsi-ovi menetrendel.
Lehet tényleg igaza van annak aki szerint nyavajgok, de már van egy ideje egy határidős tervem, kis lépésekben tűztem ki a céljaimat s a saját ház is szerepel benne az első az a fiam és a párom. Van benne minden pénzsporolás, aktív mozgás, diéta, családi programok, nekem pedig a stressz ellen képzőművészetek amiket mindig is szerettem de az utóbbi 1 évben nem jutott rá időm.
Olyan jó volna tudni, tényleg sdzámítok neki hisz annyira szeretem, a gyerekek csak szépet és jót érdemelnének, gondtalan játékos éveket hisz még oly kicsi.
Igazából az egész olyan zavaró, hogy nem tudom mi alegjobb, keresni mindenki boldogságát, napközben mikor nincs vita minden olyan valószinűtlen, biztos én vagyok aki túlreagálja. De esténként vagy ha olyan történik s bent érzem annyira nehéz elhinni, hogy lehetne nem valós valami ami így fáj, s nem csak az agyamban van-e.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!