18 évesen elkezdhetem a nagybetűs életet? Itthon már nem bírom ki. csak szenvedek.

17 éves vagyok. 1 éve folyamatosan dolgozok diákként, kicsivel kevesebbet mint egy felnőtt állandós dolgozó.

Elismerik a munkámat, az iskola is jól megy mellette. Barátommal csak 2 hónapja vagyok együtt, de mint már az elején éreztük, hamar komolyra fordult a kapcsolatunk.

Sok közös van bennünk, és ami nem meglepő, hogy a családi hátterünk a lehető legproblémásabb.

Ő is elszeretne költözni, én is mihamarabb. Anyu jelenleg nem dolgozik, elvált, gyet-en van. Apukám nincs, a testvéreim apja is egy szerencsétlen, nem él velünk. Pénzünk nem nagyon van... Anyu állandóan stresszes, velem szemben pedig eléggé lekezelő, mióta barátom van. Elkezdett rondán beszélni, néha inni... Nem tudok rajta segíteni, és talán nem is akarok, mert állandóan csak bánt. Ritkán hülyülünk, 1x-1x elmegyünk kettesben valahova. Tesóimmal sem olyan már a kapcsolatom, mint régen volt.

Szeretnék saját lábra állni, a jelenlegi munkahelyemen jövőre állandósként dolgozni.

Szerintetek menne? Személyes tapasztalatokat jó lenne olvasni..

Köszönöm!