Szerintetek meg merjük mondani?

Apa este fél kilenc fele ér haza addigra akkor áthívom a barátom.De egyszerűen nem tudom elképzelni hogy fog reagálni ha meglátja nálunk úgy hogy nem ő hívta át mellé a barátom gyomor ideggel szenved.Még sosem mutattam be neki senkit.:)

Rendben írni fogok.Le van beszélve jön át a barátom is.Anya még felhívta kb mikor ér haza és körülbelül milyen kedve van ő már észre veszi rajta.Annyit mondott anyának főzzön vmi finomat.Remélem nem megy el az étvágya.Egyébként anya is azt mondta lehet hogy direkt csinálta hogy ha már abban a korban vagyok akkor olyan barátom legyen mint ő.De majd kiderül.Néha nem lehet tudni mit miért csinál :)

Túl vagyunk rajta.Amikor hallottuk apa jött haza már kivert minket a víz.Anya nyugtatgatót minket.Persze még a kocsiban telefonált.Na bejött és meglátta hogy itt van.Mosolygott és azt mondja rendeljem magamnak a mentőt? :). Leült és elmondtuk.Azt mondta meg kell akkor próbálni.Ő nem ellenzi a dolgot.Még hozzá tette úgy látom anya sem,mással pedig nem kell foglalkozni.Igen most lehetne mondani hogy a barátom szülei de egyedül él.Apja iszik.Anyja pedig 140km-re lakik nagyon nem is találkoznak.Apa mondta neki hogy a munkahelyen nem szeretne nála változást látni és nem szeretné ha elszaladna vele a ló.Egyenlőre nincs együtt alvás és még ilyesmik.De sokkal rosszabbra számítottam.De ezek után teljesen az-az érzésem hogy a vacsora meg hívások okkal történnek.Nem mondta de sztem még sokra is viheti apánál mint pl egy másik alkalmazott ha bizonyít neki.A barátom nem az a tipikus fiatal aki bulizik meg stb hanem aki dolgozik szorgalmasan.Nem nagyképű.Olyan munkát végezz ami a velünk egykorúaknak nem tetszene.Dióhéjban baromfi nevelés,és tojó állománya van (közel 100-ezer).Ő ebből gazdagot meg.Anya 16 éves volt amikor meg ismerkedtek 17 évesen már együtt éltek és apán annyira látszik hogy még a mai napig is imádja anyát.Nekem apa egy hős.Sziasztok.