A családotokban milyen szerepet játszik az evés? (bővebben kifejtve. )

1. Is-is. Próbálok finomat, de egészségeset és tűrhető kalóriatartalmút főzni. Néha valamelyikünk bekattan, hogy enne valami finom, de egészségtelen dolgot, akkor az van.

2. Vannak.

3. A saját vér szerinti családomban nem, a férjemében igen. Főleg az anyukája, bár ő nagyon zsírosan táplálkozik. Kissé a férjem is hajlamos rá, bár nála inkább a mozgáshiány okozza.

A saját családomban mindig is az egészséges és ésszerű étkezés volt "divat", így senki sincs elhízva.

4. A genetikában egyébként nem hiszek, az maximum 3-4 plusz kg-ot jelenthet, de senki sincs genetikailag 120 kg-ra belőve.

5. Hogyne lenne! 99%-ban nem étkezéssel kapcsolatos.

1. Szerintem ez összetettebb dolog. Ha olyat főzök, ami kifejezetten "kívánságműsor" alapján lett kiválasztva, akkor persze élvezettel eszünk, de legtöbbször nem gondolkozom ilyeneken.

2. Együtt vacsorázunk, de nem mindig. Attól függ mikor volt ideje ebédelni a vőlegényemnek.

3. Apukám ágáról a pocakosodást örököltem. Nem nevezném kifejezett elhízásnak, csak a has és körülötte lévő területek párnásodnak. Anyukámék sem kifejezetten kövérek, hanem erős testalkatúak (és ez tényleg nem szépítés, nem zsírosak, csak nem egy szál belűek. Altestben erősek, anyukámnak pl. olyan vádlija van, hogy nem tud csizmát venni évek óta, de ez izom nem háj. Széles a csípője és a válla is arányos hozzá. Oké hasban rajta is van némi plusz, de nem csüng.)

4. Azt hiszem az előbb kifejtettem. :)

5. Étkezés, mint program csak ünnepekkor van (karácsonyi vacsi, húsvéti reggeli, stb.) A közös programok inkább aktív időtöltést jelentenek nekünk.

1.Élvezetből, pedig nem központi téma.

2. Mindig együtt vacsorázik a család, hétvégén együtt is ebédelünk, viszont a reggelinket különböző időpontban fogyasztjuk el. (Férjem korán kelő, én tovább alszom)

3. Egyikünk családjában sem.

4-

5. Természetesen, szinte csak olyan programok vannak, kirándulás stb...

a családommal nem lakom egy háztartásban, tehát ha együtt eszünk az nem csak kajálás, hanem egy társasági eseménynek is beillik :)

a párommal élek, vele este szoktunk kajálni, leginkább azért mert éhesek vagyunk, unalomevés nálunk nincs, mert így is van mit lefaragni a súlyunkból. persze ha étkezünk, akkor mindig csak olyan kaját, amit szeretünk, és élvezettel fogyasztjuk. gyakran járunk étterembe, kajáldába, lángosozni :)

igen, sajnos a szüleim nem szerencsés alkatok, így én sem lettem az, de azért nem vagyunk kórosan kövérek, csak van rajtunk pár kiló. persze lehetne kínszenvedve salátákon élni, és számolni a kalóriákat, viszont annak semmi értelme. inkább sport.

a párommal vannak közös programok, viszont ha valami szép helyre megyünk, akkor mindenképpen teszteljük az ottani ételeket, nem csomagolgatok szendvicset, mert úgyis kidobnánk. szoktunk kirándulni, strandra járni. ezeken a helyeken mindig akad büfé, ha megéhezünk, akkor természetesen eszünk ott valamit.

van olyan közös programunk is, ami az ivással kapcsolatos ;)))

szinte minden alkalommal bűntudatom van ha eszek, annak ellenére, hogy tudom, hogy nem eszek sokkal többet a létfenntartásnál.

Hétvégén, ha mindenki itthon van az ebédet mindig együtt fogyasztjuk. Hétköznap meg nyilván azok esznek együtt, akik itthon vannak. Reggeli meg vacsora mindig akkor, amikor megéhezünk külön-külön. Meg ezt nem is lehetne máshogyan, mert én pl egyáltalán nem vacsorázom, a reggelim meg egy bögre tejes kávé :D

Sajnos jellemző az elhízás. Apukám évtizedek óta, anyukám meg az utóbbi években lett kövér. Apukámnak annyi szerencséje van, hogy amúgy mozog sokat, meg egész egészséges, pedig most fog elmúlni 50. Anyukám viszont abszolút a rossz úton jár. Egyáltalán nem mozog, még a fogorvoshoz is, aki 5 perc gyaloglásra van, kocsival megy. Ebédre hatalmas adagot eszik, múltkor épp azt néztem, hogy legalább 4x annyit mert, mint én, de utána még egyszer eszik, amikor már úgymond senki nem látja. Este 3x vacsorázik. Ez nem hinném, hogy genetika, egyszerűen ennyire rossz az étkezési szokása, az életvitele.

Nővérem alapból elég vékony, de most pocakos :) Bátyám szintén vékony és izmos. És itt vagyok én, hát én még az egészséges testsúly kategóriájában vagyok, de ha így folytatom, akkor nem sokáig leszek benne, mert teljes mértékben elment az étvágyam. Egy hónap alatt leadtam 6 kilót úgy, hogy alapból is teljesen normális volt a súlyom. Nem tudom mi lesz.

Nagy közös étkezések: karácsonykor és Húsvétkor. Plusz ha valami nagy esemény van, 18. szülinap, ballagás, 50. szülinap. Ezek általában étteremben szoktak lenni.

1.Mivel a munka nem engedi (és valójában nem is úgy neveltek bele minket,hogy együtt együnk( ezért csak karácsonykor és egyéb ünnepeken eszünk együtt,egyszerre.Amúgy mindenki akkor amikor éhes és jól esik.

2.Karácsony,ünnepek,születésnap,névnap,összejövetel...

(átlagosan,minden nap nincsenek közös étkezések)

3.Nem jellemző az elhízás.Néhol van felesleg persze,de egyáltalán nem jellemző:)

4.-

5.Persze...közös kirándulások,nyaralások.Ha van időnk meglátogatjuk a rokonainkat és összejöveteleket szervezünk,vagy áthívjuk a család barátait.

1. Nem eszünk együtt soha, én amúgy imádok enni (egyedül).

2. Nincsenek.

3. Nem, genetikailag vékonyak vagyunk mindannyian.

5. Nincsenek (étkezéssel kapcsolatosak sem).

Üdv.: 16/L

Mindenki össze-vissza eszik. Ha egymáshoz próbálunk igazodni, abból csak vita van.

Apa -aki külföldön dolgozik kamionosként és hathetente jön haza egy hétre- az egyetlen aki egy kis rendszert hoz az életünkbe. Amikor itthon van, akkor mindenki körülugrálja és együtt főzünk, terítünk és eszünk. Azokat az ételeket, amiket ő a legjobban szeret (a kamionban csak szendvicseken él). Ezek nagyon szép napok, mindenki boldog és hízik is rendesen...

Aztán elmegy és mindenki visszaáll a rendszertelen hűtőnyitogatásra és azt eszik és annyiszor és olyankor, ahogy éppen gondolja...

Mindenkire jellemző a jo-jo effektus. Hol bálnák vagyunk, hol alultápláltak...