Volt aki még a szívére hallgatott és nem bánta meg? Van aki szerint bánhatom a dolgot.
Szóval az történt, hogy én idén végeztem egy elég neves egyetem elég nehéz szakján. Kitűnővel. A dékán kedvence lettem, nem tudom, hogy történt, de nagyon megkedvelt, versenyekre jártam, nyertem is. A szakdolgozatom is tetszett neki, mikor készen lett állást ajánlott, amit visszautasítottam.
Azért (is) utasítottam vissza, mert a párommal már 4 éve éltünk távkapcsolatban és már hiányzott, hogy együtt legyünk, kellett lépni valamelyikünknek egyet jobbra, ahhoz, hogy együtt lehessünk. Családot, otthont tervezünk. Ő nem tud költözni, köti az egyetemje.
A másik ok, amiért nem maradtam volna, mert egy undorító szemét, aljas emberről van szó (mármint a dékán). Nem tudnék vele együtt dolgozni, a magaménak vallani azt, amit csinál.
Jelenleg még nincs munkám, keresésben vagyok. De legalább szeptembertől együtt lakhatunk a párommal. Nekem ez a fontosabb. Persze a karrier is, meg ugye nem utolsó a pénz sem, szerelemből nem lehet megélni, de lehet egy rakat pénzem, ha egész évben 4x-5x találkozunk...
Sokan fújjoznak most rám, én nem bánom. Remélem előbb-utóbb állásom is lesz és akkor egyenesbe kerülünk.
Van aki döntött már a szívére hallgatva és bejött?
22-L
válasza:Nekem nem jött be, amikor a szívemre hallgattam :(
De sok szerencsét kívánok nektek! Legyetek ti a kivételek.
válasza: válasza: válasza:Nagyon jól tetted, igazán büszke lehetsz magadra! Mindig azt döntsd, amitől boldog vagy, ami az adott pillanatban éppen jó. Na és mi van akkor, ha akadnak nehézségek?? Nincs munka?? Kit érdekel, ha együtt lakhatsz vele szeptembertől... Munka meg majd akad, aztán ennyi :D
Én sokszor a szívemre hallgatok. Igen, van, hogy bejön, de van, amikor nem egészen úgy alakul, ahogy szerettem volna. De az adott pillanatban, az volt a jó döntés, haladni afelé, amit igazán szeretnék :) Sok sikert!!
válasza: válasza:Én 2-szer is a szívemre hallgattam, és mindkétszer jó döntésnek bizonyult.
Egyszer egy kutya kiválasztásakor hallgattam a szívemre és nem az eszemre, és őrületesen imádjuk egymást, nem is tudom mi lett volna, ha akkor lemondok róla, életem legboldogabb éveit köszönhetem neki, imádom a kis szőrmókot, volt és van is több kutyám, de ilyen, aki ennyire ragaszkodik, ennyire figyeli minden rezdülésemet, ilyen nem sok volt még kutyában se. Már 9 éve Ő az életem értelme:)))
Egyszer pedig az élettársamat hagytam ott, akibe soha nem voltam szerelmes, egy srácért akibe viszont az voltam. Hát azt nem mondom, hogy azóta őrületes happy end, de annál a srácnál akit otthagytam, csak jobbat találhattam, szóval ez is jó döntés volt, még akkor is, ha nem mondanám, hogy tökéletesen boldog vagyok.
Köszi:)
No, nem félek a párom érzéseitől, tudom, hogy hányadán áll velem, már alig várja, hogy költözzünk, szeretne eljegyzést, ilyenek. Amitől félek, inkább az, hogy munkám nem lesz, de remélem megoldódik az a dolog is.
Az itteni topikokkal az a gond, hogy általában "kifáradt", kapcsolatbanlevők írnak kérdéseket, válaszokat, olyanok legtöbben akik boldogtalanok vagy elkeseredettek valami miatt, szerintem nem ez az irányadó.
A páromat 5 éve ismerem és vagyunk együtt, fontosabb nekem egy állásnál. Természetesen lenne hova el legyek nélküle is, nem azért vagyok vele, mert egyedül nehezebb. Sőt...kettőnk közül egyelőre dolgozni én fogok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!