Miért használják így a nevüket válás után?

Bemutatkozáskor nem szokták közölni a családi állapotokat a nők, sem a férfiak, hacsak nem kifejezetten társat keresnek.

Sok oka lehet. Felsorolok egypárat.

1. Legtöbbször azért, mert szégyellik azt, hogy elváltak (még ma is megvannak a jó kis társadalmi sztereotípák "az elvált nő"-re).

2. A férjezett név "biztonságot" ad (mint fent). Ők elkeltek a "húspiacon". Ő nem vénlány. (ezt is szigorúan elítélik sokan ma is) Ha nem veszi vissza a lánynevét, az olyan sugallatú harmadik személy számára, hogy a házasság felbomlásában nem ő volt a hibás, hanem a pasi.

3. A közös gyerek miatt, akinek a vezetékneve az apjáé. Ha visszaveszi az elvált nő a lánynevét, annak olyan sugallat is van, MINTHA lányként szülte volna a gyereket, csak a pasi felvette azt a nevére. Idegen felé, akik nem tudják, hogy volt férje, nem ismerik a férjet, szintén biztonságérzetet jelent. (Megmarad az önérzete.)

4. A férjes névvel rendekező nő "már elkelt", azaz ha esze ágában sincs újra férjhez menni, vagy pasizni, a férjes nevét mindig védfalként teheti maga elé.

Ezek a valódi okok. A felszínen pedig legtöbbször mindig van valami fedőszöveg, ami megfelel az adott ember szájízének is, és a társadalmi sztereotípiáknak is. (énvédelem)

"Sok oka lehet. Felsorolok egypárat.

1. Legtöbbször azért, mert szégyellik azt, hogy elváltak (még ma is megvannak a jó kis társadalmi sztereotípák "az elvált nő"-re).

2. A férjezett név "biztonságot" ad (mint fent). Ők elkeltek a "húspiacon". Ő nem vénlány. (ezt is szigorúan elítélik sokan ma is) Ha nem veszi vissza a lánynevét, az olyan sugallatú harmadik személy számára, hogy a házasság felbomlásában nem ő volt a hibás, hanem a pasi.

3. A közös gyerek miatt, akinek a vezetékneve az apjáé. Ha visszaveszi az elvált nő a lánynevét, annak olyan sugallat is van, MINTHA lányként szülte volna a gyereket, csak a pasi felvette azt a nevére. Idegen felé, akik nem tudják, hogy volt férje, nem ismerik a férjet, szintén biztonságérzetet jelent. (Megmarad az önérzete.)

4. A férjes névvel rendekező nő "már elkelt", azaz ha esze ágában sincs újra férjhez menni, vagy pasizni, a férjes nevét mindig védfalként teheti maga elé.

Ezek a valódi okok. A felszínen pedig legtöbbször mindig van valami fedőszöveg, ami megfelel az adott ember szájízének is, és a társadalmi sztereotípiáknak is. (énvédelem)"

Ezek többsége egyátalán nem helytálló magyarázat, legalább is a nem egészen primitiv nök részéröl.

1. Ma már senkinek nem hátrány, ha elvált, söt sok esetben inkább pozitivnak tartják, hogy "nem türt el mindent"

2. Ma már csak primitiv emberek fejében van az "elkelt", "nem vénlány" fogalmak, föként hogy az "elkelt nök" jó része NEM házasságban, hanem élettársi kapcsolatban él.

3. Az, hogy a csak a gyereket vette volna a nevére az apa, ugyanazért nem érv, mint az elözö pontban (együttélés). Éppen ezért nem negativ az sem, ha valakinek házasságon kivül születik gyereke. (A gyerekek legalább egyharmada élettársi kapcsolatban lesz, nem házasságban)

4. Egy nö értékét NEM növeli, hogy házas, vagy házas volt, mert nem piaci áru.

Mellékesen sok nö használja a férjes nevét olyan formában, hogy a férj vezetékneve - saját keresztneve, és ebböl egyáltalán nem derül ki hogy "elkelt".

Sokkal inkább indokolt, hogy munkahelyen, meg a hivatalos életben X-néként (mindegy, hogy milyen formában vette fel a férj nevét) ismerik és elég körülményes lenne egyszerre más néven folytatni, mindenhol magyarázkodni, hogy miért lett X-böl Y a neve. Az iratok és az ezzel kapcsolatos dolgok (bankszámlák, hitelek, közmüszámlák, stb) átiratása is igen sok idöbe, fáradtságba és penzbe kerül. Ezen kivül ha valaki 10-15 évig megszokta, hogy X a neve, akkor nehéz átállni valami másra.

Egyébként több ismerös nö vette vissza a lánykori nevét, ennek ellenére mindenki X-néként emlegeti még sok évvel késöbb is, metr ezen a néven ismerik.

Válok, és nem veszem vissza a lánykori nevem. A férjezett nevemen lettem "ismert", nem nagy hírnév, karrier; de azért szakmailag tettem már le az asztalra. Nem szeretném 0-ról kezdeni. A nevem az identitásom részévé vált, megszoktam. Meg fogom tartani. (Kötőjeles forma egyébként.)

A másik ok pedig, hogy a gyermekemmel így részben azonos marad a nevem.