Hogyan beszélhetnénk a 17 éves öcsémmel? Elviselhetetlen

Nála minden az ivásról, cigizésről, dugásról és bulizásról szól. Anyám egyedül neveli őt és a hugomat (én már elköltöztem). 7 éves volt mikor apánk meghalt és szerintem nem tudja, hogy igazából hogy viselkedik egy férfi. Anyám néha felhív, hogy menjek át mert már elege van és beszélgetni akar velem. Már nem használnak a pofonok és a büntetés is felesleges. Egyszer nagyon durván beszélt anyámmal és kapott tőlem egy nagy nyakast és akkor visszavett egy kicsit. Mindig visszabeszél, tiszteletlen, nem viselkedik sehol, ahova belép ott nem marad egyben semmi, nem tiszteli mások dolgait és szerintem ő azt hiszi, hogy ez így jó. Van hogy full részegen hazamászik de olyankor még ránézni se lehet mert egyből elkezd veszekedni, felmegy a szobájába és alszik másnap meg nem lehet hozzászólni. Ha kérnek tőle valamit néha szó nélkül megcsinálja, néha meg elkezd kiabálni és elmegy otthonról. Suliban is visszapofázik a tanároknak, nem azt csinálja amit kell, lóg, nem tanul és nem is érdekli a jövője... tavaly megbukott és pótvizsgázni se ment.

Rendes gyerek lenne ha nem inna és szívna, egyszer tudtam vele beszélni és azt mondta, hogy ő igazából nem akar így viselkedni az anyjával és nem akar rossz lenni csak ő is tartozni akar valahova, mondtam hogy ezt máshogy is meg lehetne oldani, de pár hét után ugyanolyan volt. Egy nagy senki lesz belőle ha így folytatja vagy a sitten fog rohadni, ha egyáltalán élni fog még 30 évesen. MÉG nem függő és nem is szeretném, hogy az legyen. Én sem voltam szent és ennyi idősen én is ittam meg ilyenek de mindig tudtam, hogy hol a határ, nem úgy mint ő.

Egy jó erős beszélgetésre lenne szüksége, csak már nem akar beszélgetni. Hogyan tudnánk felnyitni a szemét?