Miért akarja anyu, hogy mindenhol elhunyt édesapám legyen kint nekem is (pl: telefonháttérkép)?

Azért, mert édesapád halálát még nem dolgozta fel, és sajnos ezt az érzést másra is rá akarja kényszeríteni.

Meg kell neki mondani, egynesen, kertelés nélkül, hogy a te érzéseid a tiédek, a te telefonod a tiéd, a te gyászod a tiéd. Neki a férje volt, neked az édesapád. Ő úgy emlékezik rá, ahogyan akar, te pedig úgy, ahogyan akarsz.

Ezt akkor is tudomásul kell vennie, ha gyászol. Azt is tudomásul kéne vennie, hogy te is gyászolsz, és te jóval fiatalabb vagy, jóval sérülékenyebb, neked az édesapád volt, akit elvesztettél. Neki kéne a gyászod terhét csökkentenie (pl. azzal, hogy a maga gyászát nem tukmálja másra), nemhogy növelnie!

Én is gyászolok, jó ideje, piszokul pocsékul vagyok, mégsem erőszakolom rá a családomra a saját fájdalmamat.

Mert nem az ő gyászuk, hanem az enyém.

És fogadd őszinte részvétem.

A többit privátban leírom.

Én 14 évesen veszítettetm el mindkét szülőmet. Azt kell mondjam, én most kezdem csak feldolgozni. Engem annyira megviselt, hogy évekig homokba dugtam a fejem, egyáltalán nem foglalkoztam vele.Azt hittem, így könnyebb.

De mindenki másképp éli meg. Remélem, Neked könnyebb lesz. :)

És persze részvétem.

21L

Részvétem!

Elmondhatod anyukádnak, hogy másképp gyászolsz, és hagyjon úgy gyászolni, mert azzal hogy nógat, plusz fájdalmat okoz.

De ettől függetlenül, szembe kéne nézned a gyászoddal...

Vannak, akik úgy érzik, a gyászon minél hamarabb túl kell lenni. Ez főleg azokra érvényes, akik általában irányítani tudják az érzéseiket, és nem szeretik maguk körül a zűrzavart. A barátok teljesen érthetetlen módon elvárják, hogy gyorsan legyünk túl a veszteség miatti fájdalmunkon. Ez az elvárás a gyász ismeretének hiányából táplálkozik, és meg szeretné szüntetni az azzal járó kellemetlenségeket. Sajnos azonban legalább egy évbe telik, míg újból teljesnek érezhetjük magunkat, hiszen az évszakváltások és évfordulók során folyamatosan meg kell birkóznunk a szeretett személy hiányával.

Néha a gyógyulási folyamat szempontjából hasznos lehet, ha levelet írsz az elhunythoz. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy elmondja mindazt, amit addig kimondatlanul maradt: harag, csalódottság, szomorúság, szeretet. Az ilyen levelet aztán felolvashatod a sírnál, vagy akár elégetheted, akár más, számodra fontos emlékként kezelheted.

Kérj meg valakit hogy csak meghallgasson, anélkül, hogy bármilyen tanácsot adna, vagy vigasztalni próbálna. Kiadd magamból az érzéseidet.

A fájdalomból való felgyógyulást nagyban segíti, ha azt megosztod mással. A fájdalomérzet ilyenkor némileg átalakul, veszít az intenzitásából. A mélyből a felszínre tör, hogy aztán könnyebb legyen elengedni.

Mivel nagy veszteség ért, fontos, hogy olyan dolgokat is tegyél, amivel időről időre kényeztetheted magad Különleges étel vagy tevékenység segíthet ezt az érzést kiváltani. Természetesen olyan egyszerű dolgok is idetartozhatnak, mint a zenehallgatás vagy a sétálás.

Előbb utóbb elmúlik a gyász, és csak a szép emlékek maradnak... de nem egyik napról a másikra!