Hogyan definiálnátok azt a fogalmat, hogy család?

első elég fos családban élhet, ha ez jut eszébe.

nem tudnám egy definícióban megfogalmazni.

a család nekem szent. ők a személyiségfejlődésem primer formálóelemei, akiknek köszönhetem az életem, a jelenlegi anyagi helyzetem, és azt a sok jót, amit kaptam. mind lelkileg, mind fizikailag.

ők azok, akikre minden esetben számíthatok, akikben bízhatok vakon.

felesleges elvárásokat támasztani, hiszen egy jó családban mindenki azt nézi, hogy mit tehet a másikért. ezáltal mindenki megkapja amit szeretne, mégsem lesz senki önző.

what goes around, comes around.

foly.köv.

Ezt a mentalitást akarom majd a gyerekünkbe is belenevelni, nem azt, amit én kaptam, vagy amit a férjem kapott. Eddig azért nem akartam gyereket, mert a családot egy nagy kalap f.snak láttam. De mi ketten a férjemmel nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és úgy gondolom, a gyerekünk is képes lesz ekkora nyitottsággal és szeretettel fordulni a szülei felé. Ez már csak rajtunk múlik.

Papa, mama, gyerekek, csupa szív szeretet. Egy se nyafog kesereg, tréfa csupán a baj.

Kb. így. Nálam a szűk családhoz az tartozik, aki egy házban él, ez általában az apa, az anya, meg a gyerek, vagy gyerekek. A bővebb családban benne vannak a nagyszülők, unokatestvérek, a szülők testvérei, stb. Szóval mindenki aki még családtag, de nem él velünk. Egy normális családban mindenki szereti egymást és nem akarja a másik életét megkeseríteni, mint ahogy az első írta. Gondolom neki rossz család jutott, ezért írta ezt. Csak sajnálni tudom.

Érdekes kérdés, mert én is pont ezen gondolkoztam pár napja, hogy mit is jelent számomra a család.

Én csak a tesómat, a szüleimet, a nénikémet, a nagyimat meg két unokatesómat tekintem a családtagjaimnak. A többiek le vannak tojva, ha tudni akarod. Hogy miért? Mert nem volt szoros a kapcsolatunk velük. Családi látogatásra ugyan eljöttek minden évben egypárszor, mégsem jött össze. Széthullottunk, mint a fa levelei. Ráadásul nem segítettek, amikor nagyapót kellett ápolni. Mindig kitaláltak valamit, hogy ne kelljen segíteni. Ja, és ha nálunk voltak vendégségben, sosem vették le a cipőjüket, a fürdőszoba világossága ellenére mindig fel-le kapcsolták a villanyt fölöslegesen!

És azért sem tekintem őket családtagoknak, mert amióta megszületett a kis p*csa, aki ma 7 éves (annak az unokatesómnak kislánya, akit nem tekintek családtagnak), mindent megadnak neki, szentként tisztelik és nagyon elkényeztetik a többiek.

Félreértés ne tessék, nem vagyok féltékeny rá, csak idegesít, hogy hülyegyereket nevelnek belőle. Még a nagyim sem szereti annyira az ükunokáját. És, mint említettem, nem látogatták meg nagyapót a kórházban. Mindig azt találták ki, hogy el kell vinni a gyereket az oviba, később más dolguk van. És ez nemcsak neki, de a nagyimnak is rosszul esett.