A szülőnek kell a gyereket segítenie a felnőttéválásban, vagy a gyereknek magától kell rájönnie dolgokra/az életre?

Ez kérdés? Természetesen igen.

Jó esetben mire egy gyerek felnő, annyiféle helyzetben látja a szülőt, hogy észrevétlenül ráragad a megfelelő felnőtt minta. Később, ha valamiben mégis bizonytalan, tanácsért fordulhat a szülőhöz. Ez természetesen csak megfelelő szülői minta esetén érvényes.

Is-is. A szülőnek az a dolga a nevelés alatt hogy az életre tanítsa a gyerekét. Egy gyerek nem tudja milyen a felnőtt élet főleg kamasz korban. Akkor kell dönteniük az életük felett amikor megbolondulnak a hormonjaik, vagyis 14-15 évesen. Ilyenkor jól jön a szülői segítség, De! nem a rákényszerítés. Munkám során nagyon sok olyan fiatallal találkoztam akiknek a szülei megmondták hova menjenek középiskolába majd milyen szakiskolát válasszanak és amikor elvégezték és nem tudtak elhelyezkedni ahelyett, hogy megértőek lettek volna (hisz tulajdonképpen miattuk kerültek oda ahova) ultimátumot kapotak, hogy vagy elkezdenek dolgozni és beleadnak a kasszába ahogy tudnak vagy mehetnek ahová akarnak. Sajnos Magyarországon már nem számít és nem is nagyon létezik olyan hogy CSALÁD. Úgy gondolom ha a nevelés megfelelő és már a gyerek születésekor gondolnak a szülők a későbbi jövőre akkor gond nem lehet, hisz nem róhatjuk a gyerek fejére, hogy élősködik, mert ez a mi döntésünk volt ,mi vállaltuk és felelősséggel tartozunk. Én személy szerint bevezetnék a gyereket szülőknek egy olyan szerződést mint amit az időskori eltartási szerződés képvisel, vagyis támogatni a gyereket míg a saját lábára nem áll cserébe lakhatást és ételt kap, persze ha a hajlandóság a gyerekben nincs meg akkor bukta. Sajnos nem túl jó megoldás, de a mai világ annyira elszomorító, hogy lassan már ez kell.

Szerintem ha már valaki világra baßott egy gyereket,akkor nagyon gerinctelen dolog 18 éves korában azt mondani neki,hogy takaródjon innen,mert 18 évig eltartották,etették,szállást adtak neki és ezért szégyellje össze magát,hálátlan disznó.Mert a szülőnek élete végéig ő marad a gyereke és fordítva.Szerintem ha valaki szereti a gyerekét,az segíti a felnőtté válásban is,nem zsarolja,nem akadékoskodik.Amúgy meg ha valakit jól neveltek,annak lehetnek milliárdosak is a szülei,akkor is próbál valamit kezdeni az életével,nem ül 30 éves koráig otthon munka nélkül.

Én azt mondanám, hogy a gyereket úgy kell segíteni a felnőtté válásban, hogy magától jönjjön rá a dolgokra. Nem szójáték, tényleg így gondolom. Szóval pont úgy, ahogy a kisgyereket is kell hagyni szaladni, és hagyni, hogy essen a nagyobbakat is kell hagyni esni időnként, mert úgy tanul meg járni. Attól persze figyeljük, hogy mit csinál, és elejét vesszük, hogy a másodikról essen le, vagy hogy - nagyobb korában - irtó nagy bajba keveredjen.