Szüleim teljesen elutasítják a páromat, most babát várunk, lehet még vajon normális viszony köztünk?

A párommal egy éve vagyunk együtt, nyolc hónapja együtt is élünk. Ő 22 én 28 éves vagyok. Szüleim egyáltalán nem nyitottak felé, hallani sem akarnak róla, azt pedig egyenesen megtiltották, hogy a családi házban pl. egy hétvégére megszálljon. A házat eredetileg úgy építették, hogy ott két család is elférjen egymástól függetlenül, két szinten, de eddig egy partneremet sem engedték be oda, a volt férjemet is csak két év (!) után hívták meg... Az a problémájuk, hogy én vagyok az idősebb, az iskolázottabb, és hogy ő "alja családból" (kis faluból, egyedülálló anyától) származik. Arra nem is kíváncsiak, hogy valójában milyen ember, és hogy miért szeretem. Eddig nem nagyon feszegettem a dolgot, rájuk hagytam, amúgy is elég formális a viszonyunk, és "tisztes távolban", tíz éve külön háztartásban élünk egymástól. Most viszont babát várok, és úgy gondolom, a gyerek érdekében javítani kéne a viszonyon, hogy mégis csak legyenek nagyszülei a picinek. Párom viszont kijelentette, hogy ha ezt még sokáig így folytatják, ő sem fogja őket beengedni a mi lakásunkba, ha jönnének majd "babázni"... Amikor anyámnak megmondtam, hogy babát várok, diszkréten megpróbált lebeszélni róla, azzal a szöveggel, hogy "ilyen anyagi helyzetben biztos, hogy ez a legjobb döntés?" (három hónapja munkanélküli vagyok, most kellett felmondani az albérletet, barátainknál lakunk jelenleg, párom külföldön keres munkát). Azóta már közel egy hónap eltelt, és eszükbe sem jut megkérdezni, hogy "minden rendben?" Vajon csak sokáig tart ezt megemészteniük, vagy ennyiben marad a viszonyunk?