Mi a baja velem?
Anyukámmal hiába próbálom megértetni, hogy 13 éves vagyok, nem szoktam "lázadni" ahogy ő mondja, nem vagyok rossz gyerek, jól tanulok, mostanában még a házimunkában is segítek neki. Néha ha már unom, hogy 50x megkérdezi ugyanazt akkor kicsit máshogy válaszolok, de alapvetően tényleg semmi gond nincs velem. Ezért is nem értem, hogy egy-két ilyen esettnél amikor máshogy, vagy ő szerinte kicsit flegmábban válaszolok, miért kell olyanokat a fejemhez vágnia, akár egy korán reggeli esetnél, hogy " Ma fel se kellett volna kelned..minek keltél fel?" De sokszor megkapom a "Szádat befogod végre?" és a "Én ilyen hülye gyereket nem szülhettem, biztos elcserélték a kórházban."
Szóval ilyenek.. nem mellesleg állandóan apukámmal fenyeget, hogy ha nem csinálom ezt meg azt akkor átköltözhetek oda.
Nem értem miért kell állandóan ordibálni velem, ha elől hagyok egy pólót, vagy ilyesmit. Miért nem tud szépen megkérni, hogy pakoljam el vagy valami..
Huh. Velem is kábé ez a helyzet. Velem MINDENÉRT ordítani kell. Reggel nem jól csuktam be a hűtőajtót,mert anya telepakolta (és nem is lehetett becsukni) és fél óráig ordibált,velem,hogy "jó akkor dobd ki a cuccokat ami bentvan úgyis csomó pénzünk van,hogy újra vegyük mindet"
Mondom remek...
Ha valaki kiabál veled, az soha nem rólad szól - hanem róla, aki kiabál.
Valami baja van - pénzügyi gondok, vagy nincs pasija és frusztrált, esetleg nincs sikerélménye, belefáradt ebbe-abba. Ezt rajtad vezeti le. Ne hibáztasd ezért, erről nem tehet, a legtöbb ember ilyen helyzetben nem tud mit kezdeni a belső feszültségével, sok más ember is ezt tenné a helyében. Persze lehet, hogy másképp, de a lényeg ugyanaz. Ezt ő nem tudja megoldani.
Mivel veled semmi baj, nem te vagy a probléma tárgya, te ne is próbáld megoldani, ne keress magadban hibát. El kell viselni.
Ha anyukádnak segíteni akarsz, várd meg amíg nyugodt pillanata van, és kérdezd meg türelmesen, mi bántja. Hátha beszélget veled, és meglátod, ha így teszel, és nyugodtan elbeszélgetsz vele erről, jobban látja hogy felnőttebb vagy mint hitte. Ha nem beszél veled, akkor ne erőltesd...
Mondd el neki nagyon pontosan mit érzel. Nagyon figyelj arra, hogy mindig magadról beszélj, a saját érzéseidről, és soha ne róla. Ne róla beszélj, különösen ne minősítsd vagy pocskondiázd. Minden mondatodban legyen "Én" de ne legyen "Te". Nehéz dolog, de hidd el, működni fog ha ügyesen próbálod.
Persze tudom, 13 évesen tőled sem várhatja el senki hogy nagyon higgadtan reagálj - a te szervezeted most nem erre van beállítva. Azért próbáld meg, viseld mosolyogva. Ne arra figyelj ahogy mondja, hanem arra amit mond. Mosolyogva rakd el a póld, és ha úgy szól hozzád ahogy nem szép, egyszerűen, kedvesen, halkan mondd meg neki mit érzel - hogy ez most rosszul esik neked, és csendesen vonulj félre a szobádba. Maradj higgadt, kedves. Tudom, hogy nehéz - de ezzel tudsz neki segíteni, hogy elgondolkodjon magán. És ami még fontosabb - ha te nyugodt maradsz, azzal nem gerjeszted tovább a feszültséget. Míg ha feszülten válaszolsz - még ha jogosan is - azzal csak rosszabb lesz a helyzet.
Legyél te az okosabb - anyukád szeret téged és semmi baja veled, csak segítségre szorul. Próbálj neki segíteni. Nem biztos, hogy sikerül, de ha csak egy kicsit lesz jobb, már megérte, nem? :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!