A szüleim miért nem veszik komolyan, hogy segítségre van szükségem?

Problémáim vannak. Nagyon rossz a kapcsolatom a szüleimmel (apukám alkoholista, agresszív, borzasztóan bánik a családjával, anyukám egy ebbe belerokkant, gyenge idegállapotú, ebből fakadóan agresszív nő), önértékelési problémákkal küszködök, tovább tanulási problémáim vannak, úgy érzem, egy igaz barátom sincs, akire számíthatok. Beszéltem már erről anyukámnak, hogy nem szeretnék mindebbe beleroskadni, szeretném, ha felkeresnénk egy pszichológust, aki a segítségemre lehet. Nem csodát, csak egy embert szeretnék, aki nem ismer sem engem, sem a családomat, a környezetemet, akinek őszintén tudnék beszélni a bennem levő, elfojtott érzésekről, emlékképekről. Anyukám szerint azonban, csak feltűnősködni akarok, meg "menőzni", hogy engem pszichológushoz járatnak a szüleim, illetve azt akarom elérni, hogy nekik újabb kiadásaik legyenek, miattam. Szerintetek mit tehetnék ezzel szemben? Lehetséges, hogy egyszer komolyan vegyenek idehaza? Emberszámba vegyenek?

18/L