Mit tegyek, ha teljesen barátok és család nélkül maradtam?

Párommal élek. Családomtól külön vagyok 15 éves koromtól, agresszióról és alkoholizmusról szólt az egész gyerekkorom. Ekkor költöztünk össze, azóta csak nagyszüleimmel tartom a kapcsolatot, velük is csak telefonon, mert nagyon messze laknak, és nincs pénzünk utazni, csak igen ritkán Egy hónapja végeztem a sulival, de ez csak annyi változást hozott, hogy most itthon vagyok, és mást tanulok még egy darabig.

Az elmúlt fél évben minden "barátunk " vagy lekopott mellőlünk, vagy kiderült, hogy nagyon nem kellett volna ennyire naivnak lennem, sajnos a félig-meddig egyedüllétem ezt hozza ki, minél hamarább akartam barátokra szert tenni, és végül én jártam rosszul. Kihasználtak, eldobtak, mentem a levesbe. Nem hogy barátaink, még haverjaink sincsenek, nincs egy közösség, akivel leüljünk meginni egy pofa sört, szidjuk a politikusokat, pletykáljunk, sztorizzunk, röhögjünk, lelkizzünk, semmi. Az összes társaság az, ha leviszem sétálni a macskát és összebeszélgetünk a kutyásokkal, lám, talán emiatt nem kattantam be eddig, hogy egy pórázos cica mindig érdekes beszédtéma, ami általában itt ki is merül.

Párom is hasonlóképp van. Neki régebben kisebb baráti köre volt, de ahogy exével szétmentek, ez szétszéledt, egy emberrel beszélünk a csapatból, vele is félévente talán. Ő a munkahelyén kap egy társasági adagot, de ott is 60as bácsikákkal dolgozik együtt, durván az apja lehetne bármelyik.

Mit tanácsoltok? Nincs keretem szórakozóhelyekre járni, és ilyen diszkófélékbe nem is vágyom, inkább egy kiskocsma valahol a sarkon, de nekünk az is megfizethetetlen. Valaminek történnie kéne, mert lassan bekattanok!

19L