Van személyes tapasztalatotok idősek otthonával?
Nagymamámmal sajnos arra a szintre jutottunk, hogy már nem maradhat egyedül otthon. Mi nagyon messze élünk tőle, ezért hozzánk költözni nem szeretne. Saját ötlete volt, hogy otthonba költözne, ki is választotta a "számára tökéleteset".(Ez többnyire azt jelenti, hogy azt mondták neki, hogy ez jó, hát ő oda akar menni, más lehetőségekről hallani sem akar.)
Elég nehezen viseljük az egészet, az hogy otthonba költözik az idő elmúlását jelenteni, elszomorító. Folyamatosan könnybe lábadnak a szemeim, még ha tudom is, hogy mindenkinek ez lesz a legjobb megoldás. Minden személyes és egyéni vélemény, illetve tapasztalat érdekelne! A nagymamám több szempontból is igen problémás, így nem mindegy milyen helyre kerül! Átnyálaztam a házirendet, beszéltünk az igazgatóval, de ez még mindig nem ugyanaz, mintha személyes tapasztalatokat hallanék! Minden érdekel tényleg! Jó is rossz is, hogy tisztán lássunk, mert az szép és jó, amit leírnak, más kérdés, hogy mi valósul ebből meg. (Egyházi fenntartású otthon)
A válaszokat előre is megköszönöm!
Egy dolgot biztosan tudok mondani, és ez nem csak erre az esetre érvényes, hanem bármire, ha döntés előtt álltok:
- soha ne egy helyet nézzetek meg, hanem kettő, vagy inkább három helyet és mindet jól körüljárni,tájékozódni a részletekről. Ennyiből már biztosabb a döntés és látjátok melyiknek mi az előnye és hátránya.
Nem szabad elsőre dönteni, mert ez az egész hátralevő életét meghatározza. Nem mindegy!
Ha a nagymamád szeretne menni, akkor miért ne? Az otthonban biztonságban van, nem törhetik rá az ajtót rossz szándékú emberek. Ha rosszul lesz, akkor ott lesz a segítség azonnal. Lesznek körülötte emberek és mindig lesz mivel foglalkozni (társasjáték, beszélgetés, ha bírja magát, akkor séták) Nem lesz az, h télen a nagy hidegben, fagyban v hóban egyedül lesz a négy fal között.
Én külföldön dolgozom idősek otthonában és gondolom, h jóval másabb, mint az otthoni, de idekint pl az idősek többsége inkább beköltözik egy otthonba, pont azért, amiket felsoroltam.
Nagyon köszönöm a válaszokat! Igen, ahogy olvastam a házirendet, hogy miket biztosítanak stb. egyértelműen beláttam, hogy ez a lehető legjobb döntés részünkről, de ettől még elkeserítő, hogy már a nagyim sem fiatalodik. Közös programok, kirándulások, kijárásban sincs korlátozva senki, 24 órás ellátás, fürdetés, mosás, vasalás, kaja, takarítás, tv, közös beszélgetések, séták... Egyrészt csomó olyasmit csinálhat, amit egyedül már nem bír, másrészt a legnagyobb gond az volt otthon, hogy már két bottal jár, nem fért be az ajtókon, alacsony az ágya, a wc-ről nem tud felállni stb. Itt korához illő felszerelésekkel könnyebbé tennék az életét, illetve kicsit önállóbbá is. Új, modern, kedveseknek tűntek, egyelőre nincs kifogás, csak jó lenne véleményeket hallani, mert félek ez csak parasztvakítás!
Ő csak és kizárólag ebbe az otthonba hajlandó menni, nem is akar megnézni más lehetőséget. A környéken nincs más református otthon ő pedig mélyen vallásos, itt lehetőség van napi szinten imaórákra, bibliaolvasásra és "diskurálásra" a pappal, így hajthatatlan.
Néhány kérdésem még lenne, esetleg kedves utolsó, ha ápolói részről tudnál válaszolni, annak nagyon örülnék, mégha nem is magyar viszonylatban!
Nagymamám szereti ferdíteni a dolgokat és minden szépet terjeszteni, meglopták, tönkretették, meg akarták mérgezni, konkrétan bármi... Ez nyilván nem előny sem ápolókkal sem szobatársakkal szemben! Ezek a konfliktusok hogyan kezelhetők egy ilyen környezetben? Egyáltalán kezelhetők-e?
Ezen felül a pénzét folyamatosan elosztogatja. Mert megfürdették, mert sétáltatták, mert tornáztatták, mert bevásároltak neki, mindenért és nem is 1-200 forintokat. A lelkész szerint, illetve olvastam is, benne van a házirendben, hogy sem pénzt, sem ajándékot nem fogadhatnak el az ápolók. Ez mennyire betartható egy erőszakos nagyival szemben, aki mindenáron rá akarja tukmálni az emberre? Komolyan képes eldobni, megtaposni, tönkretenni a pénzt, ha nem fogadják el! Ettől a két dologtól félünk leginkább. Nem igazán híres az alkalmazkodó képességéről a nagyim sajnos.
Esetleg olyan megoldható-e, hogy ha nagyon tukmálja a pénzt, akkor az ápolók elteszik és átadják nekünk, mi pedig vissza a nagymamámnak "zsebpénzként", vagy az má alapvető jogokat sértene?
Én állami fenntartású öregotthonban voltam 2 hetes gyakorlaton. Nagyon jó hely. Az ápolók kedvesek, a terapeuták is azok.
Amire sokan panaszkodtak, hogy egy szobába 4-en 5-en vannak. Azért az öregeknek nehezebb az alkalmazkodás, és bizony időnként kikészítették egymást.
Pont nyáron voltam, és épp kerti partira készültek. Volt bográcsozás, zene, szem-iszom. Tiszta party hangulat uralkodott, az öregek meg csak mesélték a régi sztorijaikat nekünk, fiataloknak. :)
Egyházi fenntartású intézményekről sem hallottam még rosszat. De azért érdemes lenne többet megnézni.
Nagyon köszi a válaszokat, egy kicsit megnyugodtam! Nagymamám már nem teljesen önellátó sajnos, felkelni, sétálni két bottal, de már inkább csak támogatással, vagy sehogy. Azt mondták vannak speciális ágyaik, illetve így is igyekeznek kivinni a levegőre, tornáztatni, stb, olyan "jó kondiban" tartani, amennyire csak lehet. (erre mondjuk kíváncsi leszek)
A természete miatt félek nagyon, hogy mi lesz vele, illetve hogy mivan abban az esetben, ha nem bírnak vele?
Nagyon régóta egyedül él, nehezen kezelhető, eszméletlenül makacs, nem tudom mi lesz vele 2 másik emberrel összezárva.
Ez az otthon néhány éve nyitott, még nincsenek tele, így akár azonnal is tudják fogadni a nagymamámat, ezzel szerencsére nem lenne probléma. A havidíj elvileg fix mindenkinek. Ez futja a nyugdíjából éppen, így csak a plusz költségeket kell nekünk állni (zsebpénz, néhány gyógyszer), nagyon sok jót ígértek. Ha gyógyászati segédeszköz kell, azt is ők állják, vagy megegyezés szerint részt vállalnak belőle, attól függ miaz.
Azt is elmondták, hogy előfordulnak viták, nem mindig felhőtlen ott az élet, de mivel még van 17 szabad helyük, ezért költözködéssel megoldják.
Tényleg köszi a válaszokat, megnyugtattak! Igyekszem még körbenézni, egész nap a netet bújom ezügyben, hátha találok még hasonló otthont. A probléma, hogy mivel már felügyeletet igényel (pl leesik az ágyról, nem bír felkelni és ilyenek történnek vele már nap mint nap), hozzánk költözni meg nem akar, ezért sürgős lenne, nem tudunk éveket várni egy helyre. :(
ez azért függ az adott idősek otthonától is. Amit saját tapasztalatból tudok mondani:
-ha tudjátok, látogassátok gyakran, mert akkor ki lehet szűrni, hogy milyen a szobatársa, nem tűnnek-e el cuccai
(jó, hogy nagymamád nem mentálisan leépült vagy demens, mert nagypapám az sajnos, és kölcsön is kéregettek tőle, de elfelejti, hogy ki... meg hát a szobatársa néha beleeszik a kajájába, mert hozzá meg nem járnak, és persze csorog a nyála a finomságok után, amit mi viszünk)
-sajnos azzal is akadt probléma, hogy... hát a mi idősotthonunkban 1-2 nővér jut két szintre, és hát gondolom, nekik is elég nehéz annyira emberre figyelni... na, ha vkit problémásnak látnak (mert túl eleven, vagy ellenáll vminek vagy vmi), akkor volt, hogy lenyugtatózták, nagypapámat is... mi meg azt hittük, hogy súlyos beteg, mert nagyon kóma volt szegény... szóval ha hirtelen egyik napról a másikra legyengül vagy szinte vegetáló állapotba kerül nagymamád, akkor ezt sem lehet sajnos kizárni
-a kaja jó
-a portát rendesen figyelik, és nem tud senki sem kiszökni vagy elcsámborogni
-vannak különfoglalkozások
-az orvos tényleg rendszeresen jár be, és mindent meg lehet vele beszélni
-ha vmiért az ember nem tudja napra pontosan befizetni a tagdíjat, rendesen kezelik
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!