Mit tudnék tenni?

Az én anyám egyszerű falusi nő. És sosem mondanék neki olyat, hogy nézzen magára vagy azt hogy közönséges választ ad.

Mert te olyan cizellált lehetsz ha így gondolkodsz....

Téged kéne, hogy szégyelljen édesanyád a gondolkodásmódodért.

Én megértelek. Mikor együtt éltünk, napi 24 órában ment a:

-hiszti (hogy ő mekkora mártír/szent, és miért nem köszönöm meg egy nap ezerszer, hogy ehetek vajas kenyeret ebédre; lehúzott x évet apánk mellett a MI kedvünkért. és természetesen ezalatt más nem szenvedett stb.)

-minden apróságon min. fél órás veszekedés (miért nem mostam el azonnal a poharat, amiből egyszer ittam vizet, miért oda tettem a villát, és nem fél centivel arrébb, miért akarok jobb fogkrémet venni, mikor a tesco-s ugyanolyan jó stb. stb.)

-sajnos tényleg tanulatlan (8 általánost végzett, azt is úgy ahogy), ennek ellenére ha valamiben normálisan megpróbálja az ember kijavítani, amit mondott, alpári stílusban még ő kezd szitkozódni, hogy nem csak az iskolában okosodhat az ember (szerintem azért nem árt...)

Ennek ellenére szeretem anyát, és nem vagyok hálátlan, hisz így vagy úgy, de tényleg ő nevelt fel, úgyhogy most segítem, ahogy tudom. De tény, hogy nem kellett volna gyereket szülnie (főleg nem apámnak).