Hogy lehet egy férfival beszélgetni a kapcsolatunkról, ha hárít?

4 éve együtt vagyunk. 3 éve élünk együtt. Neki van egy 4 és fél éves gyereke, akit nem terveztek, de a nő úgy gondolta ettől jobb lesz, és mikor rájött hogy csak ettől nem maradnak mellette, már a gyerekkel is keveset foglalkozik. Szóval itt állunk egy 4 éves kapcsolattal és kb annyi idős gyerekkel, akiről gondoskodom, főzök, ellátom, programokat szervezek, én tartok számon mindent, de ugye mégsem az enyém, mert az ölelés, jaj de szeretlek az apának megy, mert ő mindent megenged, illetve az anyjának, mert ő a vele való foglalkozást ajándékokkal váltja ki.

Régen már többször mondtam a páromnak, hogy így nem érzem jól magam, aztán nem történt semmi. Mostanában ez újra előtört, mert míg ők kacagva hancúroznak, engem kihagynak, de annyira nem is élvezném, mert egy nem saját gyerekhez nem tudok odabújni. Régen ő is mondta, hogy szerinte akkor lennék jobban, ha egy sajátunk is lenne. Azóta ezt nem hozta fel, én szerettem volna mondani most, hogy szeretnék (de tudja, hogy csak házasságban szeretnék), mert amellett, hogy vágyok rá, így csak tönkre megyek. Először mikor el akartam mondani, azt mondta csak hisztizek, mert zavar a gyereke (nem igaz, ha így lenne, évekkel ezelőtt leléptem volna), aztán mikor másodszor próbáltam, mintha nem is hallott volna másról beszélt tovább, este rákérdezve, hogy miért nem érdekli, hogy én lelkileg ebbe belehalok, azt mondta érdekli, de utána egy szót sem ejtett róla, annyit mond, hogy ne lelkizzek ennyit, van fontosabb dolog is (házfelújítás). Próbálkozzak még, vagy mi? nem értem, mert régen ő mondta, hogy kéne saját, most már nem? Annyit mondtam neki, hogy én nemsokára szeretnék, ha ő ebben nem partner, engedjen el...