Mit tehetnék, hogy a párom otthon érezze magát nálunk?

Igen első, maximálisan igazad van. Tudom, hogy nem lesz egyszerű az életem, már most sem az, de mindezen nehézségek ellenére a párom egy rendkívül értékes ember, akit ráadásul nagyon szeretek, tehát küzdök azért, hogy minden gördülékenyebben menjen.

Sajnos nem volt könnyű gyerekkora és igazából eddig semmije sem volt, amire úgy igazából azt mondhatta volna, hogy az övé, nem is igazán tudja, milyen érzés lehet az és azt sem, hogy ez bizony felelősséggel is jár. Próbálkozni próbálkozik, de elég hamar feladja, mert nem látja a célt, hogy miért is dolgozik.

Nem, a szülei nem ugrálták körbe, sőt, leginkább arra voltak nekik jók a gyerekek, hogy minél több segélyt tudjanak igényelni és az apjának legyen mit elkölteni (ital, kártya, játékgép), ezért aztán soha nem volt semmijük. Most még mindig megpróbálják lehúzni, így a helyzeten az sem segít, hogy a szülei és a testvérei azt hajtogatják, hogy neki ez nem lehet az otthona, met nincs semmi tulajdona benne... A ház illetve a fennti lakás valóban nem az ő nevén van, de az építkezésre fordított összeget, amit ő adott, mindig lepapíroztuk, tehát egy esetleges szakítás esetén az az összeg természetesen az övé lenne. Ezt azért így csináltuk, hogy egy gyengébb pillanatában nehogy pl. hitelt vegyen fel a szüleinek, aminek a lakás a fedezete (sokszor nehéz nemet mondani, amikor az anyja sír hogy nincs ételre se pénzük). Ha esetleg meghalnék akkor az örökösök a gyerekeink (2 fiú) lesznek és ő, ezt is szerződésben rögzítettük.

Természetesen dolgozik, hétköznap, napi 8 órában, irodai munkát.

Már közel 10 éve vagyunk együtt (az elején albérletben éltünk), az építkezés kb. 4 éve tart, sajnos mivel nem vagyunk tehetősek lassan halad. Az elején jóval többet segített, mostanra vált ilyen rosszá a helyzet.