Tudtok tanácsot adni?

Hát a legelején kezdem mikor megszülettem anyukám nagyon fiatal volt és az apukám is és ö azt hiszem skizofrén is de nagyon agresszív, verte anyukámat,előttem (1-2 éves voltam) mások előtt és amikor el akart volna menekülni akkor is megverte anyukám már próbált öngyilkos is lenni mellette, hogy ki akart ugrani velem az ablakon. valahogy nem tudom pontosan de elváltak ekkor voltam 4-5 éves külön költöztünk mikor 1. osztályba kezdtem el járni. Ekkor ismerkedett meg neten keresztül anyukám egy pesti sráccal (szegeden éltünk) aki lejött hozzánk gyakran és egész jól kijöttem vele, játszottam vele amikor anyum dolgozott vigyázott rám (eközbe apukám néha átjött váratlanul és összeveszett anyámmal és elcsattant pár pofon akkor is amikor ott volt az a srác de ö megkérte h menjen el amikor jött és nem tehetett semmit). A nagyszüleimet is nagyon szerettem rendesek voltak velem de sajnos a papám rákos beteg lett. Miután ezt megtudtuk pár héttel később vége lett az 1. osztálynak és anyukám úgy döntött hogy fel költözünk azzal a sráccal, teljes titokban, senki sem tudott róla hogy mi elmentünk. Mikor már együtt laktunk és nem csak pár hetet töltöttünk egymással és én is rosszabb voltam a kelleténél és rossz volt a magatartásom az iskolában. 3. osztályt kezdtem el amikor meg született az egyik testvérem és 4.-es voltam amikor a másik, eleinte úgy éreztem hogy nincsenek rám rossz hatással, nem voltam féltékeny vagy ilyesmi vissza gondolva talán egy kicsit mégis. 3. osztályba már voltak kisebb nagyok pofonok amiket (akkor már) "nevelő apám"-tól kaptam 4. osztályban volt hogy megvertem egy gyereket aki rosszat mondott rám és ö fogyatékos volt (ez miatt nagyon szégyenlem magam)és ekkor már nagyobb fenyítések is volt pl.: 1-2 szer megvert övvel a nevelő apám.Előtte kicsivel ránk talált az apai nagymamám és beszélt anyukámmal és arra jutottak h néha lemehetek szegedre hozzájuk de csak akkor ha szeretnék menni, és mentem is kíváncsi voltam milyen velük, viszont apukámmal nem szerettem volna találkozni, akkoriban jól ment nekik noha egyikőjük sem dolgozott, egyre többet voltam ott mert jobb volt ott azért mert vettek nekem mindenfélét gépezhettem fent maradhattam sokáig stb.

Egyik alkalommal láttak rajtam pár kék foltot,és kérdőre vonták anyámékat nagy veszekedés volt belőle és megfenyegették apámék őket hogy baj lesz ha még egy ilyen előfordul.Amikor vissza mentem azt mondták csalódtak bennem.Még mindig rossz voltam és megint megtörtént és szóltam apáméknak. Ez volt életem legrosszabb döntése.

11 éves voltam.

apukámék feljelentették őket és kezdetét vette egy 5 éves

gyermek elhelyezési, és egy büntető eljárás nevelő apám ellen. Ez idő alatt nagyon megváltoztam 3 magatartás helyett 2-esem volt de csak azért mert nem lehet egyest adni sok igazgatóim is volt rászoktam a cigire volt hogy ittam és részeg voltam mindezt 12-13 évesen volt hogy nem volt tankönyvem és hogy egy hétig nem ettem az igazi apám is megvert volt hogy egy szál cigarettáért másfél évig nem találkoztam anyámmal és nem is beszéltem vele. nagyon sok mindent hazudtam a bíróságon és a szakértőknek. mérges voltam anyukámékra mert nagyon sok rosszat - ami utólag kiderült hogy nem igazak - mondtak apámék anyámról. a tárgyalás utolsó két évében elkezdtem a anyukámékkal beszélni találkozni velük és gyakran jártam hozzájuk és rájöttem hogy sokkal jobb volt ott és vissza szeretnék jönni mert úgy viselkedtek velem mint mielőtt felköltöztünk volna, és kiderült hogy anyukám rákos beteg lett és már kezelik.

kaptam új telefont játékot még egy számítógépet is de csak azt ott használhattam. hiányoztak a tesóim és a normális élet nagyon rossz volt apámnál... Nagyon jóban voltam már a nevelő apámmal, mindenben segített és minden hozzáfordultam tanácsért. 2011 nyarán vissza ítélt a bíróság de csak anyukámnak mert nevelő apám elhagyta és elment külföldre mert teljesen kikészültek ez az egész történet miatt.. mikor visszaköltöztem anyukám jobban volt jobbak voltak az eredményei és egyre jobban gyógyult.

visszajött nevelő apám és megint összejöttek, ennek örültem mert azt hittem minden olyan lehet mint régen, de sajnos nem így lett kiderült hogy a nevelő apám összejött külföldön egy másik lánnyal a munka miatt is veszekedtek mert sokat dolgozott, és miattam is mert nem tudtam leszokni a cigiről... anyukámnak öngyilkossági kísérlete volt mert összetört azt hitte a nevelő apám sose csinálna ilyet, megbízott benne én ápoltam miután visszajött a kórházból és az idő alatt én vigyáztam a gyerekekre

mikor felépült nevelő apámmal megint összejött mert meg szerette volna még egyszer próbálni mert ott voltak a közös gyerekeik de nem ment neki, nem tudta feldolgozni.

elköltöztünk beszélőviszonyba maradtak .

fél év után most vissza jött amíg nem lakott itt jóban voltam vele de most valahogy nem megy ugyanolyan erőszakos mint 3.-4. osztályos koromban összevesztem vele és elküldtem innen de nem ment el inkább levegőnek nézett.

anyukámnak volt egy kisebb műtétje és kettesben voltam vele 1-2 napig és kibékültünk de a cigi miatt megint összevesztünk és már nem hiszem h ki fogok vele békülni.

de amikor jóban vagyunk akkor is csak költi rám a pénzt és nem is törődik velem csak arra vagyok jó nekik h sokat vigyázok a testvéreimre és elvégezzem helyettük a házimunkát. nagyon szomorú vagyok hogy ilyenek történnek velem a cigit azóta sem tudom lerakni pedig sokat veszekszünk emiatt, de csak belém rúgnak ahelyett hogy segítenének, mert már kértem tőlük segítséget..

Mi a véleményetek? bocs h egy regényt írtam..

15/f