Utál a családom. Mit tegyek?

Semmit sem csinálok jól, amibe csak belefogok rosszul sül el, mind1 mennyire jó szándékkal akartam. Ma reggel is bejön nővérem és nagyon undokul beszélt velem. Rákérdeztem, hogy most miért ilyen, erre elkezdett velem ordibálni, közölte, hogy undorító vagyok, és ha férfi lenne bottal sem piszkálna meg. Lelkileg így is padlón vagyok, nem telik el nap, hogy ne sírva feküdnék le, de most egész délelőtt zokogtam, anyám is ott ordibált velem.

Gondolom minden második válasz az lesz, hogy költözzek el, de előre szólok, hogy ez nem áll módomban, mert hiába dolgozom 2 helyen így sem keresek annyit, hogy mindenféle kiadásaim fedezni tudjam, meg ráadásul azért dolgozom, hogy félretehessek, most a jövőben sok mindenre KELL költenem. De nem is szeretnék elköltözni, megoldást szeretnék arra, hogy ne utáljanak. Nem tudom már mikor aludtam ki magam utoljára, egész héten keményen dolgoztam meg volt egy vizsgám, így hulla fáradt lettem tegnap estére, de persze ma reggel is fel kellett kelnem, most rohanok füvet nyírni, mert bár 2 munkanélküli van a családban, mégis az nyírja le, aki 2 helyen melózik. Már nem tudom mi lesz velem, de állandóan hisztériás rohamaim vannak, minden percben. Semmiben nem lelem örömöm, akkor vagyok boldog ha olasz órán lehetek (ez az egyik kiadásom) vgy olvashatok, vagy dolgozhatom vagy ami még rosszabb, a másfél hét múlva esedékes kémia vizsgámra készülhetek. Kerülöm a családtagjaim és már semmit sem merek mondani, mert tudom, hogy az úgy is csak balul fog elsülni.