Tényleg minden lány hasonlít az anyjára?
A barátnőim hasonlítanak az anyjukra (gondolok itt a természetükre)
gondolom valamilyen szinten mindenki átvesz ezt-azt a szüleitől... de én nem akarok olyan lenni mint anyu.
Pl. ő nem engedi hogy feljöjjenek hozzám napközben a barátiam mert jaj, egy porszem van az előszobában, biztos azt fogják lesni.
állandóan takarít, ezzel szemben én elvagyok úgyis, ha nincs minden héten felporszívózva, letörölgetve minden, ha kicsit rendetlenebbül állnak a ruhák a szekrényben
a másik hogy ő mindenen idegeskedik én meg úgy vagyok vele hogy amit éppen nem tudok megoldani, arra biztos ráérek később, vagy addig segít más.
ő pl. nem szeret főzni, én imádok, meg kísérletezni is új kajákkal
Azért van, ami ragad (és ez néha jó, néha rossz). Rám "ragadt" egy csomó jó tulajdonság, de sajnos az aggódás is. Hiába láttam már kicsi koromtól a napnál is világosabban, hogy teljesen alaptalan ennyire aggódni, mégis aggódós lettem.
Amúgy nekem anyukám azt mondta, hogy ez (mármint hogy a szülők tulajdonságai kijönnek a gyereken) az életkor előrehaladtával rosszabbodik, tehát egyre jobban kijönnek. Ennek kezdődő jeleit a szüleimen is látom már (még nincsenek 50 évesek). Úgyhogy én is jól megnéztem a leendő férjem szüleit. Persze van, ami nem tetszik bennük, de együtt tudnék élni a férjemmel akkor is, ha idővel olyanná válik, mint az apja. Talán még akkor is, ha olyanná, mint az anyja, de ezt kevésbé látom valószínűnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!