Ez nagyon gáz? Csak velem van így?
Nem jöttem ki soha se a családommal ( leegyszerűsítve, mert kicsit bonyolult lenne elmondani), és őszintén néha ha elmerengek a múlton és eszembe jut néhány kellemes emlék, nincsenek is benne jelen. Szóval a legtöbb kellemes emlékem nem hozzájuk kötődik, hanem az önállóságomhoz, úgy értem, hogy ha vmiben egyedül vettem részt, de ha van olyan, hogy benne lennének, azt gondolom jobb lett volna nélkülük... Minél hamarabb talpra akarok állni, mert lehet hogy nem így lesz de úgy gondolom boldogabb leszek, nem lesz állandóan az, hogy ha segítséget kérek csak cammogást kapok és nem lesz az állandó vita.
És ezek lennének a kérdéseim: Nagyon gáz, hogy a legtöbb emlékembe önállóan vagyok a barátaimmal vagy a szerelmemmel és ők nincsenek benne.
Meg, hogy akik már éltek hasonlóan azoknak tényleg boldogabb és könnyebb lett az életük miután elszakadtak a családjuktól?
Én személy szerint boldogabb vagyok ha nincsenek is itthon...
Igen, ez "elég nagy gáz".
Nem tehetsz róla, sajnálom.
Ha majd Te is úgy érzed, ezzel kell kezdened valamit, mert így nem jó, akkor van jó hírem is: LEHET vele kezdeni valamit. De ha jól értelek, addig még el fog telni egy kevés idő.
Nekem sincsenek a szüleim a szép emlékeim között, ettől még nincs bűntudatom egyáltalán.
Szerintem nem gáz kérdező!
Én már fizikailag leváltam tőlük,de lelkileg még tudnak terrorizálni kilóméterekről is! Már jó úton haladok afelé, hogy a karrieremről is azt mondhassam, hogy igen megcsináltam egyedül annak ellenére, hogy tiltottak és visszatartottak :)
Utolsó, ugyan így vagyok. lelkinek terrorizálnak, de nem szemtőn szemben hanem csak egy néhai elejtett mondattal ami zavar. Nekem is vannak elképzeléseim a jövőt illetően, karrierrel, de mindig tesznek valami olyan megjegyzést, hogy ennek meg annak kéne lenned, de közben tudják, hogy nem az akarok lenni, hanem más, csak nem hogy támogatnának, de még az önbizalmamat is letörik :(
Várom a függetlenséget külföldön, de ha ott nem is akkor is jó sok km-re :(
Nem csak te vagy igy.
Én egy későbbi fázisnál járok,sok éve külön élek,boldog vagyok,évente egyszer találkozunk kb,és nem hiányoznak.
Amig velük laktam,addig olyan szinten ideg volt bennem,hogy ugy néztem ki mint egy anorexiás.És utána is amig mentem hozzájuk 1-2 hetente.Ment mindig a "nem tudod megcsinálni az egyetermet,nem lánynak való az,nem fogod birni a melót és a sulit egyszerre,stb".
Aztán gondoltam egyet,és nem mentem hónapokig,új szerelem,uj lakás,végeztem a sulival,jó melóm van,felszedtem 10 kilót (még ezzel is soványnak számitok),boldog vagyok,kiegyensulyozott.
Gáz vagy sem,igy érzem jól magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!