Teljesen kétségbe vagyok esve. Hogyan támogassam a családomat?

Tavaly érettségiztem, elkezdtem egy sulit, ami nem jött be, így pár hónap után abbahagytam, azóta munkát keresek. Most egy hónapja találtam egy nem bejelentettet, amiből heti egy-két alkalom után csurran-cseppen valami, de ezt is mind haza kell adnom, esély sincs rá, hogy félretegyek belőle.

Édesanyámmal élek kettesben, ő napi 12 órát dolgozik 5× egy héten, de mivel kocsival (mint munkaeszközzel) dolgozik, így a fizetése fele elmegy az autó fenntartására (benzin, karbantartás), mert a munkaadó ebből semmit nem vállal át. A másik felét számlák és egyéb havi kötelező kiadások viszik el - és még nem ettünk, nem öltözködtünk, egyéb emberi igényekről nem is beszélve.

Hónapról hónapra rosszabbul élünk, most már ott tartunk, hogy engem nap végén kifizetnek egy-két ezerrel, ha épp bent van a főnök, és azt adom haza, hogy kenyérre, kutyakajára legyen, meg benzinre, hogy anyám mehessen dolgozni. Még majdnem két hét, míg fizetést kap, de ha így megy tovább, a második héten nem eszünk... a fizetése meg elmegy a számlákra.

Ő nem tud máshol munkát találni, mert idős és az egészségi állapota korlátozza a lehetőségeit; nekem most lehetőségem nyílt egy másik állásra, amivel viszont a továbbtanulási esélyeim szinte teljesen szétfoszlanak.

Teljesen késégbe vagyok esve, úgy érzem, mintha csak hónapok kérdése volna, hogy utcára kerüljünk. Van valami trükk, valami gyakorlati tapasztalat, amivel ki lehet bújni ebből az ördögi körből? Került már más ilyen helyzetbe, amiből sikeresen kilábalt? Tanács, meglátás, AKÁRMI?