Miért nem tudom a családomat megölelni?

Változáson mész keresztül, most szakadsz el a családodtól. Nem csak te változol ilyenkor hanem a kapcsolataid is. 20 évesen én se ölelgettem szívesen a szüleimet, sőt olyan borzasztóan önállónak gondoltam magam, hogy úgy éreztem nincs rá szükségem.

Mára már 30 fölött járok. Kb 25 évesen jöttem rá, hogy nincs is annál jobb, míg az embernek van családja, és nincs annál jobb érzés, mint amikor megölelheti az ember az édesanyját. Talán csak akkor lettem felnőtt igazán.

Mi feszélyez?

Csak annyit kell tenned, hogy átkarolod a másikat. :)

Nálunk sosem volt szokás ölelkezni, puszilkodni, még azt sem mondtuk egymásnak, hogy "Szeretlek", én talán ezért nem tudom ilyen módon kifejezni a szeretetemet. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a barátaimat hányszor öleltem meg.

Viszont imádom a családomat, és ezek nélkül is tudjuk, hogy szeretjük egymást.

Kb 25 éves voltam, amikor Anyu beteg lett, nem volt életveszélyben vagy egyebek, de én akkor döbbentem rá igazán, hogy egyszer már nem lesz köztünk. ...és én nem tudom, hogy érzi-e, tudja- mennyire szeretem, pedig nagyon, tényleg nagyon szeretem. Onnan kezdve mondtam neki hangosan, vagy írtam, ha sms-t írtam neki. Kicsit később tudtam Apunak (elváltak és nem ő nevelt)

Öcsémmel egyszer úgy spontán átöleltük egymást és akkor mondtam neki. Vigyorogva mondta, hogy tudja :)

Szerintem nagyon fontos (legalábbis nekem), hogy ne csak tettekkel, de szavakkal is kifejezd mennyire szereted a másikat, legyen az szülő, testvér.

Mert hibáztatod őt valamiért..

valamiért, amit a múltban elrontott, s ez nagy kihatással van a te életedre