Szerintetek belevágjak? Úgy érzem változásra van szükségem, de félek megtenni.
A problémám elég hosszú, de megpróbálom minél érthetőbben és röviden leírni.
Tehát: tavaly leérettségiztem, de különböző okok miatt nem felvételiztem, pedig elég régóta (5 éves korom óta) tudom, hogy orvos akarok lenni. Csak és kizárólag orvos, semmi más. Szüleimről azt kell tudni, hogy elég nagy elvárásaik vannak velem szemben, főleg apám ilyen. Mindig is úgy neveltek, hogy legyen diplomám ráadásul minél nívósabb. Ők maguk is orvosnak szántak a kezdetektől, de igazából, ha mérnök lennék se lennének csalódottak, a lényeg tényleg az, hogy minél magasabban legyek a társadalmi ranglétrán. Ezért egész kicsi korom óta nagy nyomás alatt vagyok. Folyton a testvéreimhez hasonlítgatnak, nővéremhez, aki jogász, bátyámhoz, aki közgazdász. Mindig érzékeltették velem, hogy egy senki vagyok, egy nulla, egy taknyos. Emlékszem, mikor vezetni tanultam, akkor is apum türelmetlen volt és értetlen velem, mikor szerinte elegendő órát vettem elküldött vizsgázni (az oktató ellenezte, de én is tudtam, hogy még kéne néhány) és persze nem sikerült. Akkor kijelentette, hogy ezt ne is folytassam tovább, mert értelmetlen, béna vagyok (a saját pénzemből végül is folytattam és idestova 1 éve van jogsim). Na most idén felvételiztem. Az apám minden áldott nap szóba hozta az orvosit. Valahogy mindig elmondta, hogy vegyenek fel, mert milyen dolog, ha az ember nem végez el egy felsőoktatási intézményt, meg kerüljek be, meg több évet ne halasszak, mert vegyenek csak fel és ő amúgy is tudja, hogy fel fognak venni stb stb. A lényeg, hogy most is nagy nyomás nehezedett rám hála neki, meg annak, hogy nem tudja mikor kell befogni (elnézést, csak az ő szavaival éltem). A felvételimet elcsesztem, idén már biztos, hogy nem megyek orvosira. Nem azért, mert nem tanultam, egyszerűen csak leblokkoltam, meg ugye a nyomás, a félelem, hogy a fater meg annak szülei majd mit szólnak (nagymamám meg van győződve róla, hogy mint műtősnő ő már orvosi kategóriába tartozik és, hogy milyen dolog, hogy én még nem vagyok az, de különben is milyen könnyű az orvosit elvégezni...).
A lényeg a lényeg: jövőre mindenképp megpróbálnám újra, azonban képtelen vagyok itthon lenni egy olyan családdal, ahol egész nap csak az elvárásokat hallgatom, meg hogy milyen béna vagyok, meg hogy adjam fel, mert ha elsőre nem ment akkor másodszorra sem fog stb. És ezért úgy döntöttem, hogy jó lenne külföldre menni au pairkedni. Egy-két éve már játszok ezzel a gondolattal, de most komolyan foglalkoztat a dolog. Úgy is lenne egy szabad évem én viszont nem akarok apámmal egy háztartásban élni. De félek is. Nem is tudom mitől. Itt hagyni mindent, meg tök egyedül lenni egy idegen országban minden nélkül. Pedig tudom, hogy ez lenne a legjobb megoldás.
Mit javasoltok mi legyen? Jelenleg 2 munkám van, angolt tanítok és pénztárazom (nem Tescoban). Utóbbi augusztus végéig tart, és elég pénzt félre tudnék tenni a kiutazásra meg az egyebekre. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Bármilyen tanácsnak, tippnek örülök!
Ha mindenáron orvosira akarsz menni, akkor felejtsd el az au pairkedést, inkább szoktasd magad a tanuláshoz. Tudom (tapasztalatból), hogy a kémia és biosz emelt szintre 1 hónap alatt bőségesen fel lehet készülni, de ha egyszer kizökkensz a tanulásból, akkor nagyon nehéz lesz magad újból rávenni. Ennek ellenére pár hónap biztos, hogy nem fog megártani, a gond inkább akkor lenne, ha egy csak április táján jönnél vissza.
Az én meglátásom szerint inkább az a fő gond az au pairkedéssel, hogy gyakorlatilag semmit sem javít a helyzeteden (mivel nem nyelvszakra mész), hanem egyfajta menekvés a problémák elől. És a pótcselekvésekkel az a fő baj, hogy egy idő után az ember a valódi cselekvés helyett is ezeket fogja csinálni. Így könnyen előállhat az a helyzet, hogy "ó, ma már kitakarítottam, 3x főztem kaját a családnak, 5 órát játszottam a gyerekkel, ezért ma inkább nem veszem elő a tankönyveket, dolgoztam én eleget". Csak ezzel az a gond, hogy az egyetem szempontjából nézve, ez egy kárba ment nap, és ha sok ilyen nap lesz, és sokat felejtesz, akkor lehet, hogy pár hónap már kevés lesz.
Arról nem is szólva, hogy ha a fő motivációd a "család elöli menekülés", akkor visszatérted után a felkészülésed alatt ugyanakkora stresszben leszel (csak még hozzá se szoktál) ráadásul, még egy "céltáblát" is magadra ragasztasz (előre látom, hogy a rokonság miket fog mondani: ha bármi nem jön össze, akkor te leszel a sz@r, mert kimentél "csicskának" tanulás helyett, de lehet, hogy tényleg a mosogatás való neked nem az egyetem... és hasonlóak).
Szóval inkább azt javaslom, hogy próbálj meg szembenézni a problémákkal, különben az egyetemen (ha felvesznek) össze fogsz roppanni. Képzeld el mi lesz, ha a nem egy "csendes papír" előtt kell produkálnod, hanem egy marcona tekintetű professzor előtt, aki keresztkérdéseket tesz fel, és hiába mondod a jó választ, kétszer is vissza fog kérdezni, hogy "Biztos Ön ebben? A való életben tényleg ezt adná a betegnek?" és az anyag pedig 20-30x annyi, mint egy emelt gimis érettségin. És ez csak egy komolyabb tárgy, de lesz olyan, hogy egy vizsgaidőszakban lesz 3 szigorlat és 2 vizsga. És apukád is ugyanúgy fog cs*szegetni...
1. A kérdést azért írtam ki, mert félek belevágni a dologba. Attól félek, hogy kinn egyedül leszek, hogy itt kell hagynom csapot papot, a barátaimat, mindent. Illetőleg nem tudom, hogy fél év alatt mennyit fejlődhet egy nyelvtudás? Mert mindenhol csak olyanokat hallok, hogy 1 év meg hasonló nagyobb időszakok, és pontosan tudom, hogy fél év is rengeteg idő nyelvet tanulni kinn, de zavar, hogy nem tudom mire lesz ez elég. Ezért írtam ki a kérdést.
2. Minden vágyam, hogy orvos legyek és ez az én vágyam nem a szüleimé. Ők csak támogatnak ebben. Ugyanúgy örülnének ,ha én is jogra vagy közgázra mentem volna, nekik tényleg az a lényeg, hogy színvonalas diploma legyen. Amióta az eszemet tudom orvos akarok lenni, úgyhogy ne is próbáljatok erről lebeszélni, kérlek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!