Hogyan lehetne egy kicsit javítani a férjem önbizalmán?

Fiatal korában nem volt lehetősége felsőoktatásba menni, érettségit is estin szerzett.

Közel a negyvenhez elkezdett egy egyetemet, aminek az első vizsgaidőszakában szó szerint ki kellett rúgnom a lakásból, hogy be merjen menni vizsgára (vizsga reggelén ő szteppelt az előszobában öltönyben, hogy nem megy be, én meg kituszkoltam az ajtón gyakorlatilag...).

Azóta váltott egy főiskolára, de ugyanezt játsza itt is, nem hiszi el, hogy neki sikerülhetnek a vizsgái.

Egyrészt látom, hogy baromi sokat készül rájuk (rohan haza és máris ül a könyvek mellé, este későn fekszik), másrészt pontosan ismerem a készségeit/hiányosságait.

Míg én vért izzadtam a számokkal foglalkozó tárgyakkal, neki jobban rááll az agya.

A jegyei mind itt, mind az egyetemen jók voltak, fizetősről át is került államilag finanszírozottra régebben. Mégis, a mai napig úgy áll minden tárgyhoz, hogy ő ezt nem érti, nem megy neki, kevés hozzá.

A sima biztatás nem sokat ér, én meg kifogytam az ötletekből...