Ismersz perfekcionista/maximalista embert? Esetleg a családodban van? Tényleg elviselhetetlen tud lenni?

Apám. Mindig mindenből legyünk kitűnők, ez ment. Mióta nem vele lakom, azóta nem ér el a keze hozzám, de nagyon felhúzta az orrát azon, hogy anyu segített nekem a lakásom megvásárlásakor egy kisebb összeggel, míg azt, hogy ő vesz nekem egyet, visszautasítottam. (Elváltak - nem, nem vagyok normális, rudom, de én inkább magam szerettem volna elérni a céljaimat, egyedül.)

Ő a munkájában is ilyen, anyám is, de ő csak a munkájában maximalista. Tőlük örököltem, ott én is az vagyok, de engem nem érdekelnek mások. Eredményeknek szoktam örülni, ha a barátaimé, a többieké hidegen hagy. A hibáimnál viszont eret tudnék vágni. Annyira rosszul esik.

Én ilyen vagyok. Azzal súlyosbítva, hogy hónapokra előre megtervezem minden egyes napomat. És ha közbejön valami, akkor jobb ha mindenki messzire elkerül.

Már sok mindent megpróbáltam, hogyan tudnék lazítani. De eddig képtelen voltam rá. Ha azt mondom, hogy most pedig nem csinálok semmit, csak úgy vagyok. Két perc után már azon jár az agyam, hogy mennyi minden mást meg tudnék csinálni, ahelyett, hogy csak itt ülök és nézek. Szóval ilyen is van.