Csak az íróasztal melletti munka a munka. Ha valaki gondozó, az nem munka. Lent részletesebben. Mit tegyek?

Ha jól értem, édesanyád, vagy édesapád szüleit ápolod, és a te szüleidnek a testvérével van gyakorlatilag problémád.

Símán megbeszélném a saját szüleimmel, hogy szóljanak a tesójuknak, hogy te most ebből kiszállsz, elindulsz és keresel magadnak valami tisztességes, jól fizető munkát. A továbbiakban gondoskodjanak egy ideig ők a nagyszülők ellátásáról.

Én iróasztal mellett dolgozom,és mindig megkapom hogy csak lógatom a lábam,netezek egész nap.(ami tény,net kell a kapcsolattartáshoz,uj termékek felkutatásához,mindenhez).De nem láblógatás.

Munka ez is,az is.

Szólj vissza,küldd el melegebb éghajlatra.

Vagy ha nem akarsz drasztikus lenni,akkor kérd meg,hogy egyik nap fürdesse már meg a nagypapát,etesse meg a nagymamát.Megnézném mit szól.

Én világ életemben íróasztal mellett dolgoztam, és mondhatom (különösen az utóbbi 15-20 évben) eléggé keményen kellett dolgoznom ahhoz, hogy minden határidőre készen legyen.

Amikor viszont (még ez mellett) édesanyámat is gondoznom kellett, az sem volt könnyű, nemcsak fizikailag, de a felelősség, ill. az, hogy nincs benne munkaidő, nincs olyan, hogy vége a napnap, és attól kezdve elegendő csak magamra gondolnom, és saját elképzeléseimnek megfelelően alakíthatom a nap további részét.

Betegápolás esetén ilyen nincs, szó szerint minden percben toppon kell lenni, nincs pihi, nincs nyugi, és ez bizony nagyon nehéz.

Osztd ki a fejét a kedves rokonnak, ha legközelebb szövegel, abban a percben add át neki a stafétát, fogd meg a saját kabátodat, táskádat, add a kezébe a lakáskulcsot: no kedveském mutasd meg, hogyan kell csinálni.

Hagy ott abban a percben, legalább 1-2 órahosszára, azt se várd meg, míg felocsúdik megdöbbenésében!!!!

Ez de gáz...!

Nekem exanyósom volt ilyen jellegű asszonyság. Tanítóképzőt végeztem, és kijelentette, hogy én csakis tanár lehetek, nem adhatom lejjebb. Persze nem vettek fel sehova, ezért elkezdtem egy bérszámfejtő és tb-ügyintéző tanfolyamot, és úgy érzem, hogy ez közelebb is áll hozzám, mint a tanárság. Erre nekem ugrott, hogy "diplomával irodában akarsz ülni? Ez fertő!"

Tiszta idióta, szerencsére azóta már vége van annak a kapcsolatnak.

Szerintem nagyon is szép dolog, hogy ezt teszed. Igaz, ez valóban nem munka, inkább szolgálat. És nagyon is nemes szolgálat. Én csodálom azokat, akik nap mint nap képesek rá.

Szerintem nyugodtan vágj vissza a kedves nagynéninek/nagybácsinak. Hadd essen csak le az álla.