Érdemes a gyerekek miatt együtt maradni?

Az együttmaradás kérdését még a gyerekek érkezése előtt tisztázni kell. Aki bizonytalan a másikban, ne vállaljon vele gyereket. Ha vállal, akkor törődjön bele abba, hogy nem fog változni a párja. A kapcsolatukért pedig egész életben mindkét félnek dolgozni kell, bele kell adnia!

Szégyen ami a mai világban zajlik. Alig van gyerek, akinek rendes egymást szerető családja van!

Ha már van gyerek azért elég felelőtlen dolog minden kisebb problémánál válni. Minden kapcsolatban vannak mély pontok, nehéz idők, meg kell oldani ezeket.

Most egész életedben az a terved, hogy összejössz valakivel, együtt éltek pár évig összehozol pár gyereket aztán ha beleunsz elválsz?

"A gyereknek is jobb, ha 2 boldog szülője van,mintha 2 életunt"

A boldogságért tenni is kell valamit. Mindenki csak várja a sültgalambot, aztán rájön, hogy az nem repül a szájába, rögtön életunt lesz.

Az én szüleim elváltak. És ettől egyik sem lett boldogabb, sőt. Bárcsak együtt maradtak volna és léptek volna a boldogságért!

Például megkérdezhetnéd a párodtól, hogy neki mi hiányzik, ami régen megvolt. És te is elmondhatnád neki, hogy mi az ami régen jól elesett, de ma már nincs, mert mondjuk elkoptak dolgok, tettek. Így csak várjátok, hogy a másiknak eszébe jusson, ahelyett, hogy segítenétek és elárulnátok. Nem kell folyton versengeni. Néha be lehet ismerni, hogy változtunk, de jó lenne minden úgy mint régen, ezért hát mondja el mi esne jól tőlem...!

Főleg, ha gyerekek is vannak...!

A gyerekeitekért felelősséggel tartoztok 18-20 éves korukig, hogy egészséges önismerettel, értékrenddel vágjanak bele saját életükbe. Véleményem szerint ez a szülő legfontosabb feladata. Megtanítani kölyköt az élet dolgaira, átadni azt, amit megtanult a "mester" eddigi élete során, és ösztönözni arra, hogy felfedezze saját természetét, lehetőségeit.

A gyerek önértékelését nagyban befolyásolja a vele eltöltött idő mennyisége. Nem a sok cukor, hogy cukorbeteg legyen, nem a sok játék, hogy vagyonban mérje a szeretet. Az idő.

Talán nem az a fontos, hogy együtt éltek, vagy külön, hanem az, hogy tudják a gyerekeitek, hogy szeretitek őket, hogy számíthatnak rátok. Ha igazából nem szeretitek őket, és kényszerből "nevelitek", az más kérdés ugyebár, de az ilyesmivel is jobb szembenézni, hogy tisztán lássatok..

Általában a gyerekek önzőek, ők le fogják szarni, hogy nektek mi jó vagy mi rossz, őket csak az érdekli, hogy nekik mi jó, de ha kitárjátok a szíveteket, a félelmeitek el fognak tűnni, és a körülményekhez képest a lehető legjobban fogtok cselekedni, ami később mindenkinek a hasznára válik.

Az én szüleim gyávák voltak, többé-kevésbé még most is azok. Én totálisan. Szóval innen üzenem, ne a gyávák útját válasszátok, hanem a bátorságét, szeretetét, az életét, hátha ott még a Nap is szebben süt. ;)