Miért van az, hogy az idős embereknek általában az a jó rokon, aki kb. félévben egyszer rányitja az ajtót és az a rossz, aki magához veszi, ellátja?

Gondolom valakit ellátsz a családban aki zsörtölödik veled.

Erre azt tudom mondani, hogy öreg. Az ember minél idöesbb annál kevésbé tud alkalmazkodni. Egy idösebb ember aki meg még ápolásra, ellátásra szorul már eleve rosszul érzi magát, ehhez még jön az öregsége is. Egy idösebb ember képtelen a változásokon túl tenni magát, föleg ha a megszokott környezetéböl kiszakítják. Az agyát is sokszor nehezen tudja kontrolálni, ez a meszesedés miatt van, és ezt sajnos még a legfittebb öregek is megélik.

Szóval a ritkán látot rokonnak örül, mert ritkán látja, a mindennapi baját meg rajtad vezeti le.

Annyit tudok mondani kitartás, és mindig arra gondolj, hogy öreget gondozol. Pont ahogy a kisgyerektöl nem várohatsz el sokmindent, úgy egy öregtöl sem.

Nagymamim pl néha teljesen kiakad mikor csak segítenének anyukámék neki, (86 éves), majd pár nap múlva észbe kap és csak magát szidja hogy milyen buta volt hogy ilyenen veszekedett, és utrólag látja már de nem tudja kontrolálni.

Teljesen logikus amúgy:

a napi konfliktusok nyilván azzal jelentkeznek, akikkel együtt él. Akik félévente egyszer benéznek, azzal nincs konfliktus - cserébe valódi kapcsolat sincs.