Beszélt már tiszteletlenül veled a párod/férjed? Mit reagáltál rá?

Mi is néha pikírten beszólunk egymásnak, de ugye a hangsúly se mindegy, mert a k.csögöt is lehet kedveskedve, ironizálva mondani, máris máshogy megy át.

Viszont egy pszichológiai tankönyvben olvastam egyszer régen, ahol leírt egy esettanulmányt egy pszichológus: Adott egy nő (a páciens), aki gyerekkorában végignézte, hogy csalja az apja az anyját, így megfogadta, hogy őt soha senki. Amikor férjhez ment, meghúzta a határt, hogy őt nem lehet megcsalni. Nem is csalták meg, viszont mivel a "pofon nincs" nem volt benne a "tervében", szépen lassan elkezdte verni a férje.

Ezek soha nem tudatos, kimondott dolgok, hanem a két fél érezteti egymással, hogy hol a határ. Ha valaki nem húzza meg a határt, akkor nagy valószínűséggel olyannal fog összejönni, aki érzi a "radarjával", hogy itt bármit meg lehet tenni - és meg is teszi.

Az esettanulmányban a hölgy elvárta a hűséget, de nem fogalmazta meg elvárásként a bántalmazásmentességet.

Utolsó, érdekes amit írsz, de tuti, hogy így van!

Bocsánat az offért, de nem tudod esetleg a pontos címét, szívesen elolvasnám!

Nálunk is viccelődősen megy a gonoszkodás sokszor, de az teljesen más. Amikor már úgy érzem, hogy nem tudok vmin nevetni, akkor szólok, hogy itt álljunk meg és ezt már nem kéne. Ahogy írta vki, nem mindegy a szitu, és a hangsúly. Pl a "hülye p.csa" is lehet teljesen ártatlan egy adott helyzetben, de vérig is tudna sérteni.