A szüleim már semmi jót nem látnak bennem?

Feltűnt,hogy anyám mindig minden ismerősének a negatív tulajdonságával hasonlít össze engem.Pl a néném nagyon morcos,veszekedős,magának való és mindig hozzá hasonlítgat,hogy ugyanolyan fellengzős vagyok,amikor kimondom a véleményem.Máskor meg a nagymamámhoz,aki folyton ideges,mindig sír.Oké,vannak hibáim,lehet,tényleg hasonlítok rájuk.De én még anyám szájából jó példát nem hallottam.Lehetséges,hogy anyám csak a rosszat látja bennem?Mindenki szülei ilyenek,vagy csak az enyémek?Apám más tészta.Neki a hangulatától függ,hogy dicsér e,vagy szid.

A másik furcsaság:Amikor felszabadult vagyok,vagy jókedvű,anyám folyton bepánikol.Ilyenkor olyan témákat hoz fel,amik miatt aggódok(pl suli) és egy perc alatt elrontja a kedvem vele.Ez miért van?Miért jó az neki,hogy nem tudok kikapcsolni,mert folyton aggódnom kell valamin?

Mostanában eléggé magamra vagyok hagyva,úgyhogy itt beszélem ki a családomat,ciki,nem ciki,de ez van.Nem tudom kivel megbeszélni és nem akarom a hozzám közelálló embereket azzal elveszíteni,hogy folyton a családi problémáimat tukmálom rájuk,mert az nekik is terhes,hiába akarnak jót.