Nem férjnek való, nem apának való, mégis lehet hogy mellette maradok. Jó ez így?

"Jo ez igy?" Hat ha neked jo, nekem biztos jo!

Te eleted, te dontesed.

"úgysem bírnám ki nélküle"

Akkor minek a kérdés?

Amúgy meg apának meg végképp nem lenne jó. Ha a saját életével kapcsolatban képtelen felelősségteljesen bánni, akkor hogy fog a gyerekével???

Ne vallald be, hogy a parod anyja legy! Az en exem 7 evvel fiatalabb nalam, sokat szenvedtunk, visszagondolva en mindig az "anyja" voltam, ha egyutt voltunk, ellokott magatol, valni akart, 3-szor gondolta meg magat az utolso targyalasokon, en meg mindig visszafogadtam. Nemreg vegleg elvaltunk, mert ezt mar nem birom tovabb, van egy 7 eves fiunk, neki sem jo a huzavona. Par honappal a valas utan megint ugy hizeleg, mint egy kiskutya! Nem mint no kellek neki, hanem, mint anya. Nem birja ki nelkulem.

Szerintem ilyen embernek ne szulj gyereket, mert neki (a gyereknek) lesz a legrosszabb!

Hát figyelj! ez attól függ mit vársz az élettől...

Ha felvállalod azt, hogy a gyereket esetlege egyedül is felneveled, ha felvállalod azt, hogy egy szép napon lehet, hogy elgépezi a közös pénzt, vagy lelép, mert elveszti az eszét, akkor maradj Vele.

Mindenesetre én letetetném vele az egész fizetését és én kezelném a pénzügyeket, már ha azt akarod, hogy arra is jusson, ami valóban fontos...

Ő szeretne gyereket???

Van neked szükséged két gyerekre?

De ha meg úgysem bírnád ki nélküle, akkor már el is döntötted a kérdést. Egy dologra készülj: Mindent úgy tervezz, gondolj végig mintha teljesen egyedül volnál. Mert lényegében ez a helyzet. Teljesen egyedül is fog menni?

Én aztán nem vagyok annak híve, hogy a nők huszonévesen szüljenek, de te már tényleg nem gondolkozhatsz sokáig.

Viszont egy újszülött csecsemő mellett lesz időd, energiád egy másik gyerekre? Ha nem tudsz teljes egészében rá koncentrálni, nem sínyli meg? Nem fog visszaesni? Szerintem igen... Ezek fényében mérlegelj és dönts.

Először is mazohista vagy...

Aztán ha ennyire félsz,hogy kifutsz az időből,akkor vállald be,de boldog sem te sem pedig a gyerek nem lesztek ilyen pasi mellett.Én a te helyedben ott hagynám a fenébe,megváltozni senki nem tud,max egy kis időre hidd el...

Én lehet, hogy idealista vagyok, de szerintem a korkülönbség önmagában áthidalható lenne, ha szeretitek egymást.

Ámde ezt írod: "Neki én lennék a legmegfelelőbb feleség, mert én megfontolt vagyok, takarékos, türelmes, ragaszkodó és önfeláldozó" - ezt ő mondta, vagy Te? Mert ha azért szeret, mert pl. "önfeláldozó" vagy (jaj NE legyél az, kérlek!!!!!!! nem éri meg!!!!!!!!!!!) akkor menekülj... De még ha ez a Te megállapításod is: szerinted egy egyenrangú, kölcsönös házasság lenne ez? Ő ideális férj lenne Neked? Még ha anyáskodó típus is vagy, hidd el, megunnád, ha a pasid ezzel visszaélne és társ helyett plusz egy gyereked lenne.......

Amit én mégis biztatónak tartok az egészben, az az, hogy ezek szerint nem csak a szája jár, mert már elkezdte a bizonyítást, azt írod, hónapok óta nem gépezik. (Ez biztos?????) DE mivel feltetted nekünk ezt a kérdést, úgy látom, nem vagy biztos abban, hogy meggyőző a változása. Igazam van?