Miért van az anyaság, a házasság meg eleve a párkapcsolat így beállítva?

mindenki máskor érik meg egy gyerekre. társadalmi nyomás miatt nem akarok 25 évesen gyereket vállalni, ha csak 30 éves koromra tartok ott érzelmileg, erkölcsileg, h normálisan tudjam nevelni.

egyszer mindenből "kinő" az ember, most egy kicsit bulizósabb korszakom van. a párommal együtt élünk, minden más feltétel adott lenne (munka, lakás, autó), de még fiatalnak érzem magunkat.

most még jó kipróbálni olyan dolgokat, amik néha veszélyesek, vakmerőek. ha ott lesz a gyerekem, és ne adj isten belehalok egy hülye húzásomba, akkor mit mondanék neki?

akkor érzem hogy élek, ha valami igazán izgalmasat csinálok. aztán majd eljön az idő, amikor lenyugszom.

és igen, baromi nehéz elmenni külföldre nyaralni 1 hétre egy pici gyerekkel, mert az nem is igazán nyaralás, hanem a gyerek végighurcolása egy idegen országon 2 pelenkázás és szoptatás közben.

12-14 évesen voltunk nyaralni az őseimmel, anyám és én is teljesen meg voltunk döbbenve, hogy ezt se a szülők, se a gyerek nem élvezi, mert meg van bontva a napirendje, és a szülei sem tudnak csak úgy belefutni a tengerbe, hanem ott ülnek a parton, és folyton a gyereket abajgatják.