Miért van az anyaság, a házasság meg eleve a párkapcsolat így beállítva?

A "kilés" szót kicsit erősnek tartom,inkább relaxálásnak nevezem.Munka után szeretek szunyókálni,elolvasni egy jó könyvet,hétvégente hajnalig netezni vagy beülni a barátaimmal egy pár sörre valami hangulatos helyre.Nekem jó ez így,igencsak korlátozva érezném magam pár vagy gyerek mellett,de azzal sincs bajom akinek mindkettő megvan.Magánügye.

Nem váltogatom a szexpartnereimet mert már több mint 2 éve szingli vagyok,de a dolog ezen része nem is zavar mert nincs rá igényem.Jó csak így lenni a világba,sajnos stresszelek épp eleget a munkahelyemen,legalább a szabadidőmben hagyjanak békén.25/N

Egyetértek veled kérdező :) Simán lehet csinálni bármilyen programot gyerekkel és anélkül is.Persze normál határokon belül.Nyílván talajrészegre inni magad és diszkózni már nem lehet egy gyerek mellett,de meg vannak a lehetőségek a szórakozásra mindig.Ki így,ki úgy szeretne szórakozni.

Nekem eddig egy több éves kapcsolatom volt,és több rövidebb(pár hónapos),viszont még mindig nem éltem és nem tapasztaltam eleget. A hosszú kapcsolatomban nagyon alárendeltem magam, a barátaimat is kerültem, azt hittem nekem már az marad, hogy csak a párommal legyek és főzzek,mossak,dolgozzak,ne menjek el ide-oda.Ez helytelen volt. Jelenleg nem élek párkapcsolatban, de elég gyakran járok el szórakozni, és tudom, ha lesz valakim, akkor már másként cselekszem.

Az egyetemi éveim voltak a legszebbek.Sokan mondják ezt,de velem tényleg így volt,pedig sem részeg nem voltam,sem egyéjszakás kalandom nem volt.Elnyertem egy ösztöndíjat külföldre és több,mint fél évet éltem abban az országban,ott folytattam az egyetemet.Örültem a lehetőségnek és annak is,hogy akkor nem volt párom,akit fájjó szívvel itthon kellett volna hagynom erre a hosszú időre.Láttam a csoporttársaimon,akik szintén jöttek erre a külföldi útra,hogy mennyit szenvedtek lelkileg,mert hiányzott nekik a szerelmük.A család és a honvágy persze nálam is megvolt,de az az időszak maga volt a csoda.Rengeteg élményt szereztem,olyan emberekkel ismerkedtem meg,akik a mai napig a barátaim,még akkor is,ha nagyrészt interneten tudjuk tartani a kapcsolatot,mert a világ más-más pontján élnek.

Ma már más az életem.Munkám van,férjem,gyerekem és tudom,hogy most ezt már nem tehetném meg,amit akkor és örülök,hogy ezek a dolgok megtörténtek velem,van mire visszaemlékeznem és nem hajt már a vágy az ilyen kalandok után,most a családom az első és a munkám köt le.Nekem ez jelentette a kiélést.

Én egyetértek a kiéléssel, azzal nem értek egyet, hogy egyesek mit értenek rajta. Igenis ki kell próbálni azokat a dolgokat amik érdekelnek, és ezek között biztos van pár amit egyserzűbb/jobb akkor csinálni amikor még egyedülálló az ember vagy nincs gyereke. Csak a kiélésnek nem piálásnak, bulizásnak kéne lenni hanem értelmes dolgoknak. Pl ha én körbe akarom utazni a világot, akkor jobb ha előbb azt teszem meg és utána horgonyzok le. Aztán mesélhetem a gyerekemnek meg a páromnak egész hátralévő életemben a kalandjaim. Én így gondolom.

És ne felejtsük el, hogy vannak olyan emberek akik nem vágybnak annyira kapcsolatra meg kötöttségekre.

Azzal egyet értek, hogy barátot sokkal nehezebb találni.