Párom kifordult magából. Ti mit tennétek a helyemben?

Pár hete teljesen más mint lenni szokott. Mindig felemeli a hangját velem szemben, flegma és bunkó velem. Nem lehet vele beszélni. Vagy nem reagál arra, ha szóba hozom, vagy elhárítja, hogy ne idegesítsem fel. Nekem nincs igazán senkim akivel beszélhetnék, suliban sincs senki, és amúgy se. Persze, őt soha nem terheltem a bajaimmal. Én mindig meghallgattam a munkahelyi dolgait, a szexel sincs különösebb baj, bár mióta ilyen velem, ezt-azt "nem kap" meg. Ha megbánt nem kér bocsánatot. Mindig voltak civakodások, hogy nem tetszett neki ha nincs pólója, de hát nem vagyok bejárónő, el tudja vinni ő is a szennyesig, onnantól pedig pikk-pakk megcsinálom. Meg ilyen apróságok. De mostanában, ha elmegyünk valahova, jól elvagyunk, és egyszer csak bepöccen, fel emeli a hangját, és flegmázik velem. Ha hülye vagyok, vagy nyűgös akkor bocsánatot kérek, beismerem. De most nem tudok rájönni. Olyan türelmetlen, de nem hajlandó elmondani mi a baja. Teljesen kivagyok, már levegőt se merek venni mellette, valami baja úgyis lesz vele. Nem érdekli, hogy mikor mivel bánt meg. Volt más is akiknél ilyen változás történt? Hogy oldódott meg? Segítsetek...