Miért egyre rosszabb a házasságom? (32F)
Egyszer már írtam itt kb. 1 hónapja, akkor hasznos válaszokat kaptam, gondoltam megint ide fordulok.
Nyáron lesz két éve, hogy házasok vagyunk, gyerek nincs.
Kb. 3 hónapja vettem észre, hogy a feleségem amikor velem van olyan, mintha valahol máshol lenne. A kötelezőket megbeszéljük, de azon kívül egyre ritkább az általános, csak úgy beszélgetés. Részéről szinte teljesen eltűntek az apró simogatások, rámmosolygások, ölelések.
Korábban mindig volt kitűzve valami utazás, nyaralás, hosszú hétvége, amit vártunk, most ilyenről már beszélni sem tudunk, mert semmi nem jó neki, teljesen kirekesztve érzem magam az életéből. Egyedül érzem magam vele.
Ami általam tapasztalható változás az életében, hogy naponta fut egyre többet, sportosabb lett az alakja, elkezdett érdeklődni a sziklamászás, az extrémsportok és úgy általában a természet iránt. A szabadidejét a megszokott kötelező programokon kívül szinte teljesen ezeknek a szervezése teszi ki, youtube-on sziklamászást néz, futóversenyekre készül, siklóernyőzni akar…
Többször rákérdeztem, hogy van-e valaki új személy az életében, tippeket is mondtam, de természetesen tagadja – nem tudom megállapítani, hogy igaz-e. Mióta sportosabb lett egyedül a szexuális életünk javult, kétheti 1-ről heti 2-3 alkalomra. De hát ez is lehet a jele egy harmadik félnek.
Azt tanácsolták többen is, hogy menjek el egy hétvégére szó nélkül, aztán majd észbe kap. Hát ezt megtettem (pénteken írtam neki egy sms-t, hogy jobb lenne, ha a hétvégét külön töltenénk), hazaérésemkor volt is egy kis feszült beszélgetés, hogy hogy képzelem ezt, és mi lenne, ha a család ezt megtudná. De nagyon nem tűnt úgy, hogy meghatotta.
Ma este ittunk egy pohár bort, ahol szintén elég nyögve nyelősen ment a beszélgetés, amiből természetesen összeveszés lett, majd mérges jóéjszakáttal búcsúztunk.
Nem tudjuk ezt megbeszélni, elbeszélünk egymás mellett, ő nem is érti (vagy csak nem akarja) mi a bajom.
Válásra még nem akarok gondolni, biztos szeretnék lenni abban, hogy mindent megtettünk (megtettem), hogy jobb legyen, bár a trend egyre rosszabb. Párterápiára akarom elhívni, ha nem jön, akkor pedig arra gondoltam, hogy 1 hétre visszaköltözök a szüleimhez. Ezzel már a család is megtudná, hogy gond van, amit én nem is bánnék már.
Mi a véleményetek erről az egészről?
Köszi előre is, aki végigolvassa.
Az a baj, hogy arra, hogy "összevesztünk" nem lehet mit mondani, mert annyi okból és annyiféleképpen össze lehet veszni, hogy nincs rá általános tanács. Ahogy arra sincs, hogy mit lehet kezdeni egy eltávolodó feleséggel. Valóban egy szakember kellene, vagy én a helyedben kerítenék valami könyvet a témában és elolvasnám. Pl. Mars és Vénusz könyvek valamelyikét. Nem kell az orra alá dugni, hogy olvass el ő is. Esetleg később, ha nem változik semmi így sem, vagy ha rosszabbá válik.
Próbáljátok ki azt, hogy leültök beszélgetni úgy, hogy először te mondod el, hogy mit érzel, gondolsz, mi a problémád, ő pedig csak hallgat, nem reagál. Aztán ő mondja el ugyanezt. (vagy fordítva)
Esetleg kérjetek meg egy jóbarátot, rokont, aki pártatlan tud lenni, és aki jelen van a beszélgetésetek közben, segítve, hogy ne vágjatok egymás szavába, ne vesszetek össze, ne reagáljatok a másikra, amikor még nem kell.
Ne azt próbáljátok kideríteni, kinek miben van igaza, hanem hogy melyik problémára mi lehet a megoldás.
Ezt most csak így látatlanban írom, mondom, annyiféle veszekedés és probléma létezik, hogy nincs rá általános tanács, de egy jó könyv és egymás érzéseinek és problémáinak kölcsönös meghallgatása valószínűleg minden helyzetben segíthet valamennyire.
Valami hiányzik a kapcsolatotokban neki. Nekem is voltak ilyen megmozdulásaim, mint a feleségednek, akkor kerestem az új kihívásokat ésnem akartam állandóan a párommallenni, akit úgy éreztem, visszahúz. Igaz, ezzel l is távolodtunk egymástól, valamint ő sem értette, mi van, és sokat veszekedtünk. Az lett a vége, hogy vége lett. Jelenlegi párommal egyszer sem fordult ez elő, nem hiányzik semmi.
De az is lehet, hoy túl biztos lett veled kapcsolatban a dolgában.
Én a leírtak alapján így látom.
Utolsóhoz csatlakozom. Nem feltétlenül másik pasi van az ügyben, egyszerűen laposnak érzi a dolgot.
Két lehetőség van, feleséged személyiségétől függően: az egyik, hogy erőt veszel magadon és tényleg őszintén elkezdesz érdeklődni a hobbijai iránt.
Vagy kicsit magadba túrsz és keresel egy izgalmas hobbit magadnak, amitől ismét érdekessé válsz.
A férjemmel volt egy mélypontunk, én is mentem mindenféle új dolgot kipróbálni, tudattalanul csökkentettem a közös időt. Az ok az volt, hogy amikor megismerkedtünk, akkor voltak céljai, eljárt edzeni. Aztán szép lassan "rám fonódott", minden apróságban tanácsot kért (pl mit egyen!), annyira rám volt terhelve minden döntés, hogy elegem lett.
Aztán ő kapott észbe, előbb ismerte fel a helyzetet és mindenféle érzelmi zsarolás nélkül elkezdett újra sportolni, élni a saját életét. Így ismét érdekes lett, én is szerettem volna bekapcsolódni az ő programjaiba, aztán ő is az enyémbe. Volt miről beszélgetni, mit elmesélni, úgy éreztem, hogy újra fejlődök, inspirál.
Az inspiráció tényleg fontos tényező, nálam ennek a hiánya okozta a mélypontot.
Ilyen nem fordulhat elő veletek? Amikor megismerkedtetek, milyen életstílusod volt? Mi változott azóta?
Ha gondolod, írj privit, csak megérzés, de hasonlónak tűnik a helyzetetek.
Igazából mindig azt hangsúlyozom, hogy én magamat teljesen kiegyensúlyozottnak, önmagammal harmonikusnak érzem kb. 6-8 éve, mióta dolgozom. Nem nagyon változtam meg a házasság miatt, olyan vagyok, mint akihez hozzáment a feleségem anno.
De azért érdekeseket írsz, illetve írnak többen, hogy keressek új hobbit, ezen elgondolkodom.
Szia!
Nálunk ugyanez a helyzet, és én vagyok a nő.
Leírom, hogy én hogy élem meg, talán segít valamit.
Szóval 4 éve vagyunk együtt ( nekünk van egy fiunk is) és már nem úgy érzek mint régen.
Zavar az, hogy nem figyel arra amit mondok. Ami engem érdekel az őt nem és így elmegy a füle mellett. Ezek után már engem sem érdekel az amit ő mond. Így szinte nem is tudunk semmiről beszélgetni, egyedül a fiunkról.
Én is elkezdtem sportolni, alakulok, így több az önbizalmam, de én nem élvezem már a szexet. Mással sem vágyom rá, nincs is senkim.
A minap említette ugyanazokat a dolgokat amiket te is írtál, hogy nem puszilom meg, nem simogatom, nem kezdeményezek. Egyszerűen nincs kedvem és azért, mert nem hallgat meg soha. Egyedül a testem érdekli, az hogy főzzek ( egyre jobban hízik és mozogni nem akar) és olyan programokat szervez amihez nekem semmi kedvem. Mivel őt sem érdekli amit én szeretek engem sem tud érdekelni pl. egy bélyegmúzeum.
Nem tudom, hogy ebből illik e rátok valami, talán segített.
Tetszel a feleségednek? Férfiként tud tekinteni rád? Az tök jó, hogy legalább szex van, mert akkor valamennyire igen. De azon túl? Érdeklődsz a hobbija iránt? Meghallgatod, ha mesélne róla? Egyáltalán látja értelmét mesélni róla? És te? Mesélsz neki a saját dolgaidról? Van neked is hobbid? Önálló vagy, vagy a feleséged nélkül nem tudod elfoglalni magad?
Szerintem amúgy elégedetlen veled. Ki kéne szedned belőle, hogy milyen szempontból. Utána el tudod majd dönteni, hogyan tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!