Miért egyre rosszabb a házasságom? (32F)

Egyszer már írtam itt kb. 1 hónapja, akkor hasznos válaszokat kaptam, gondoltam megint ide fordulok.

Nyáron lesz két éve, hogy házasok vagyunk, gyerek nincs.

Kb. 3 hónapja vettem észre, hogy a feleségem amikor velem van olyan, mintha valahol máshol lenne. A kötelezőket megbeszéljük, de azon kívül egyre ritkább az általános, csak úgy beszélgetés. Részéről szinte teljesen eltűntek az apró simogatások, rámmosolygások, ölelések.

Korábban mindig volt kitűzve valami utazás, nyaralás, hosszú hétvége, amit vártunk, most ilyenről már beszélni sem tudunk, mert semmi nem jó neki, teljesen kirekesztve érzem magam az életéből. Egyedül érzem magam vele.

Ami általam tapasztalható változás az életében, hogy naponta fut egyre többet, sportosabb lett az alakja, elkezdett érdeklődni a sziklamászás, az extrémsportok és úgy általában a természet iránt. A szabadidejét a megszokott kötelező programokon kívül szinte teljesen ezeknek a szervezése teszi ki, youtube-on sziklamászást néz, futóversenyekre készül, siklóernyőzni akar…

Többször rákérdeztem, hogy van-e valaki új személy az életében, tippeket is mondtam, de természetesen tagadja – nem tudom megállapítani, hogy igaz-e. Mióta sportosabb lett egyedül a szexuális életünk javult, kétheti 1-ről heti 2-3 alkalomra. De hát ez is lehet a jele egy harmadik félnek.

Azt tanácsolták többen is, hogy menjek el egy hétvégére szó nélkül, aztán majd észbe kap. Hát ezt megtettem (pénteken írtam neki egy sms-t, hogy jobb lenne, ha a hétvégét külön töltenénk), hazaérésemkor volt is egy kis feszült beszélgetés, hogy hogy képzelem ezt, és mi lenne, ha a család ezt megtudná. De nagyon nem tűnt úgy, hogy meghatotta.

Ma este ittunk egy pohár bort, ahol szintén elég nyögve nyelősen ment a beszélgetés, amiből természetesen összeveszés lett, majd mérges jóéjszakáttal búcsúztunk.

Nem tudjuk ezt megbeszélni, elbeszélünk egymás mellett, ő nem is érti (vagy csak nem akarja) mi a bajom.

Válásra még nem akarok gondolni, biztos szeretnék lenni abban, hogy mindent megtettünk (megtettem), hogy jobb legyen, bár a trend egyre rosszabb. Párterápiára akarom elhívni, ha nem jön, akkor pedig arra gondoltam, hogy 1 hétre visszaköltözök a szüleimhez. Ezzel már a család is megtudná, hogy gond van, amit én nem is bánnék már.

Mi a véleményetek erről az egészről?

Köszi előre is, aki végigolvassa.