Rossz szülő vagyok? Észre kellett volna vennem?
Most derült ki pár másodperce, hogy a lányom anorexiás. Semmi jelet nem láttam rá, esküszöm, semmit.
Úgy derült ki, hogy amíg el voltam, addig itt járt az egyedül élő 21 éves fiam, néha átjön, nem tudtam, hogy ma is fog jönni. Hazatérve láttam, hogy hiányzik egy hatalmas adag a rakott kelkáposztából, kérdeztem a lányomat, hogy hogy ízlett neki. Nagy lelkesedéssel kezdte, hogy milyen finom volt.
Aztán körülbelül fél óra múlva hívott a fiam, hogy milyen rendes volt a húga, hogy erősködött, hogy hagy csomagoljon neki a rakott kelből, ráadásul milyen sokat is, és hogy majd visszahozza a kék dobozt.
Hozzámértem egy pontosan ugyanolyan dobozhoz az adagot, és pont akkor volt, ami pont belefér.
Kerestem a piszkos tányért, de nem láttam még elmosogatottak közt sem.
Kérdőre vontam, magyarázkodott, hogy sajnálta, mert tudja, hogy a sok tejföl miatt milyen drága ebéd a rakott kel, és ezért nem akart enni.
Nem nagyon vall a jellemére sem a hazudozás, viszont az anyagi szerénység sem. Leültem és végiggondoltam, és rájöttem, hogy körülbelül féléve csak bőbb, hosszú nadrágokat hord, hatalmas pólókkal. Elkönyveltem annak, hogy a fiús korszakát éli így 15 évesen, de most az eset után nagyon zavart.
Megvártam amíg fürdik, kopogtam, bementem, és elképedve láttam a lesoványodott testét. Nagyon megijedtem, félelmetes volt, kifakadtam, elkezdett sírni, visítani, hogy menjek ki innen. 10 perc múlva beszaladt a szobájába és azóta sem jött ki, már alszik.
Sosem eszünk együtt, mindig mindenki akkor eszik, amikor éhes, külön, a szobájában, ez nekünk így volt jó.
Mindenképpen elviszem jövőhéten orvoshoz, reggel felhívom az osztályfőnököt.
De most hatalmasat csalódtam, hogy az apróbb jeleket nem vettem észre. Hajszálak a mosdókagylón, állandó fáradság, karikás szemek. Hogy nem állt össze a kép?
válasza:
válasza:most jól figyelj rám!
lehet, hogyha többet vagytok együtt, együtt esztek, hamarabb feltünik. de nem valószínű, h bármit is tehettél volna.
ha most agyongyötröd magad azzal, mit kellett volna csinálni másképp, csak elterelődik a figyelmed.
az evészavarosok gyorsan megtanulják leplezni...
azonnal keress szakorvost anorexiához, a háziorvos vagy tud segíteni, vagy nem.
a szakorvos segít, hogy állj neki. írj, ha kell segítség még
válasza:Szerintem ez a leiras igy, ahogy van, ujsagcikkbe valo, vagy könyvbe, szülöknek, hogy mire figyeljenek!!!
javaslom, tedd fel valami anorexias blog cimoldalara!!!
Kerdesedre: valoszinüleg gyanakodtal, ha a dobozt meregetted, hasonlitgattad. Hajszalakat miert vennenk eszre, nekem is van eleg, pedig messze vagyok az anorexiatol. Faradtsag meg az iskolai teljesitmenytöl is lehet. Hat valahogy ki kellett, hogy derüljön, igy törtent. Ha nem vagy ilyen "szemfüles", nem derült volna ki.
válasza: válasza:Sajnos túl sok helyen kell helytállnia egy mai szülőnek, nem csoda, hogy nincs idő sok mindenre. Közös evésre, a másik megfigyelésére.
Akárhogy is, semmi értelme magadban keresni a bűnöst. Most már felismerted, hogy baj van és ez fontos. Állj mellé és tégy meg mindent a gyógyulása érdekében! Ne hagyd, hogy letagadja, szakemberhez kell vinni, minél előbb.
válasza: válasza:Nem, nem vagy rossz szülő. A szülők nem úgy figyelik a gyermeküket, hogy keressenek minden lehetséges bajra utaló jeleket, egyébként pedig: a jeleket láttad, csak nem állt össze a kép, amiért igazán nem lehet hibáztatni valakit, mert miért is gondolna a legrosszabbra. Láttad, hogy fáradt, láttad, hogy másként öltözik, tehát nem vagy figyelmetlen, de miért kellett volna arra gondolj, hogy ilyen összetett probléma áll a háttérben.
A helyzetet orvosolni most, hogy már tudod viszont nem lesz egyszerű. Valószínüleg beszélsz majd a lányoddal, de légy nagyon óvatos, mert az anorexia nem csak fizikai betegség, hanem mentális is. Ezt most nem úgy értem, hogy megőrült a lányod, hanem hogy ez együtt jár egy úgynevezett "testkép zavarral" vagyis hogy arról az oldaláról fogni meg a dolgot, hogy túl sovány nem kifejezetten szerencsés, ugyanis az anorexiásoknak pont az a céljuk, hogy még fogyjanak, mert ők kövérnek látják magukat, és mindig látnak valamit, ami lehetne még vékonyabb még akkor is, ha már csont és bőr a egész hölgy. Nagyon nehéz jól eltalálni a hangot, és nagyon nehéz felismertetni velük, hogy ténylegesen baj van, és egészségtelen, amit csinálnak. Nem ismerem a lányodat, nem tudom, hogy az ő esetében milyen érvelés működne, egyáltalán hogy reagálna arra, ha erről akarnál beszélni vele. Az orvoshoz vitelt is valahogyan el kéne fogadtatni vele, mert ha erőszakolod, akkor nem biztos, hogy sikerrel jár. Talán egy hosszabb beszélgetésbe be lehetne fűzni, hogy ha őszintén úgy gondolja, hogy amit csinál az úgy jó, és hogy jó úton jár a csinosodás fele, akkor nincs amitől tartson egy orvostól, hiszen egy vérvétel valószínüleg azt fogja kimutatni, hogy milyen egészséges, és akkor minden rendben, te is leszállsz róla.
Adott esetben még azt is meg lehet próbálni, hogy mutasson képeket azokról a nőkről, akik szerinte szépek, és akikhez hasonló szeretne lenni, és akkor hasonlítsátok össze azon nők alakját az övével. Általában kilóg a lóláb, mert vékonyak ugyan a filmszinészek de egyik sem harminc kiló, és azért elvétve izom is van rajtuk.
Sok sikert kívánok neked a vele való beszélgetéshez és a probléma megoldásához, s ha tényleg csak fél éve áll fenn, akkor igazából nagyon nagyon hamar fedezted fel, mert ezekre sokszor évek múlva jönnek rá a szülők, mikor kórházba kerül, vagy az úton összeesik a gyerek a vitamin, vas, fehérje, kalcium és mindenféle tápanyag hiánytól.
Nem lesz könnyű küzdelem, de nem reménytelen, és kitartást kívánok, mert a testkép zavar visszaalakítása nem könnyű, neki az a valóság ugyanis...
válasza:Ha együtt is esztek,akkor nem anorexiás lenne,hanem bulimiás,mert megeszi előtted,de aztán kihányja csendben.
Ne gyötörd magad,észrevetted,vidd orvoshoz,és segits neki meggyógyulni
válasza:Azt hiszem,elég reális választ tudok adni, hiszen én is anorexiás vagyok(lassan csak voltam) és nekem sem tudták/tudják a családom. Én nem akartam, én titkoltam, akkor is, amikor már gyógyulni akartam.(ettől még persze fáj) Már másfél éve jártam pszichológushoz, mire elmondtam anyukámnak, akkor is csak azért, mert gyógyszereket kaptam.(pedig nagyon szoros kapcsolatom van a családommal, talán épp ezért) Nem tudom, hogy jobb-e, nehezen lehet megérteni ezt a betegséget, hisz az sem érti aki benne van, nemhogy egy kívülálló. Ha fél éve áll fenn a dolog, akkor nagyon is hamar észrevetted, én kb 3-4 évig titkoltam, és ma is csak az anyukám tudja(5-6 év után), se a testvérem se az apukám nem.
Én azt tanácsolom, hogy rakd félre, az önmagad ütlegelését, hibáztatását, mert ezzel előbbre nem juttok, Te se, a lányod se. Próbálj neki segíteni, de ne akarj túl sokat tudni erről, magyarázatot követelni stb. Ha gondolod, adok információt, hogy hova fordulhattok segítéségért, de ehhez a lányod elhatározása is kell, de ebben majd ott segítenek. (ingyenesen elérhető, megbízható...) Tarts tiszteletben a betegséged, hogy nem fog egyik napról a másikra meggyógyulni, mert ez BETEGSÉG. de állj mellette.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!