Min szoktatok veszekedni?

Nincsenek

Apróságok miatt eleve nem vitáznánk, ehelyett beszélgetünk

Sosincs sértődés, nem tinik vagyunk

Nem kell békülni mert megbeszélünk mindent

Évente max 1-szer

5 éve boldogan együtt.

Elég ritkán veszekszünk, ha mégis, az inkább vita és nem veszekedés. Főleg a gyerekek miatt, ő más nemzetiségű, néha ütköznek az elveink a nevelésükben, de ilyeneken nem sértődünk meg, inkább érvekkel próbáljuk jobb belátásra bírni a másikat, és mindkettőnknek megvan az a jó tulajdonsága, hogy könnyedén belátja, ha a másik véleménye helytállóbb, mint az övé.

A békülés teljesen spontán, és szinte azonnali.

Visszatérő témák? Vannak, sőt!

Úgy érzem a szüleim semmit nem engednek.

Úgy érzem, mintha a "szeretetükkel" meg a félelmetesen nagy féltésükkel (még a széltől is óvtak mindig...) ÖSSZETÖRNEK. Mindent titokba kell csinálnom, semmit nem tudok nekik elmondani, mert abból MINDIG az van, hogy nem jó, bolond vagyok, meg kell sokkolni az agyamat stb..

20 éves vagyok, és pl. este 9-re már otthon kell lennem, különben 20x (nem túlzás) felhívnak, hogy hol vagy most? És most? És mikor érsz haza??

Van hogy fényes nappal is csinálják, pedig nem csinálok semmi rosszat: soha nem ittam alkoholt, nem cigiztem, természetesen nem járok szórakozóhelyekre stb.

De vannak dolgok, amiket szeretnék magamnak. Meg van rá a pénzem, de még se lehet. Nekem pedig szükségem van ezekre a dolgokra, amit nem engednek.. hogy az önértékelésemet, a magamról alkotott képet megváltoztathassam, BÜSZKE lehessek magamra. Mert per pillanat olyan szinten lenézem magam, hogy az nem igaz.. egy burokban tartott kis képtelen idióta vagyok.... :((

Számomra nem apróságok, szerintük igen.

Nagy sértődés van.

Hogy békülnék ki velük??

Max néha-néha pár órára "háttérbe" kerül ez a téma és akkor elvagyunk pár órára egy légtérben, de ez ritka, nagyon.