Más is volt így? Mit tettetek?

Igaz én ilyen helyzetben nem voltam,de azt javaslom,a párod vegyen ki szabit ha tud,és mindenképpen valami olyan kikapcsolódást kéne találni,ami kedvére való.Legalább arr az időre elfelejtetni vele a bajait.

Elképzelhető hogy valami komolyabb lelki baja van,depresszió pl?Nem lehet hogy nem is a munkáját utálja hanem a KÖRÜLMÉNYEKET ahogyan dolgozik,akikkel dolgozik,a főnökét,stb.Én pl utáltam bejárni dolgozni(most gyesen vagyok) de itthon jöttem rá,hogy nem a munkát utáltam,hanem a fent említetteket.Éjszakáztam is.

Próbáld meg kiszedni belőle,mi az amit konkrétan utál.Vagy kit.Ebből érezni fogja azt is hogy érdekli mi van veled,de valahogy meg kell érteni vele,hogy ez a kettőtök kapcsolatára hogyan hat ki.Ha mindenre csak negatív válaszokat ad,akkor egy pszichológus segítségét kellene kérni,vagy megpórbálni a MagneB6-ot szedni.Ez oylan vitaminokat tartalmaz,ami az iylen kimerült,lehangolt emberek közérzertén sokat javít(onnan tudom,mert én is amikor azt szedtem MINDEN bajom elmúlt.)

Hasonló helyzetben édesanyámmal voltam. Ha visszaemlékszem, már gyermekkoromban is az ő munkáját hallgattam otthon, olyan volt, mint egy gramofon, ami soha nem jár le. A mai napig vissza tudom mondani a főnökei nevét, a munkatársnőket, meg egy-egy sztorit, amit az unalomig ismételgetett. Hiába mondtuk, hogy ezt már mondtad...

Igazán hosszantartóan semmivel sem tudtuk ebből kibillenteni. Néha egy-egy családi esemény eltereli a figyelmét, de a mai napig képes felhívni azt a pár rokont, akivel még beszél és a nagyüzemi hegesztőgép hibáival traktálni...

Szerintem depresszió áll a háttérben, képtelenek kiengedni a fáradt gőzt és csak zakatolnak-zakatolnak folyamatosan.

Nálunk az elbeszélgetés sem használt, azt szűrte le belőle, hogy mi (mármint a család többi tagja) lenézzük az ő munkáját. Hiába mondtuk, hogy pontosan, hogy nem és ki kellene szakadnia belőle, legalább míg itthon van, egyszerűen nem tudtunk rá hatni. Egy pszihológiát végzett barátnőm szerint a munka utáni "leeresztési időszak" normál esetben kb. fél óra, addig kimorogja-beszéli az ember, és utána jön a privát élet, vagy bármi ami foglalkoztatja. Ha nem így van, akkor mindenképpen próbálkozni kell kirángatni ebből (beszélgetés elterelése, közös programok, új hobbik "felfedeztetése") mert ha még nem depis, akkor az lesz.

Szerintem is közösen vessétek bele magatokat az új munkahely keresésbe, és mellette, próbáljatok közös programokat kitalálni. Ha nincs sok idő, akkor csak sétálni menjetek ki, vagy üljetek be egy cukrászdába..

Megpróbálhatnál vele beszélgetni az érzéseidről, szerintem sokat segítene ez is rajtatok. Nálunk is majdhogynem ugyanez volt, és amikor elmondtam a páromnak, hogy mit érzek, hogy hogyan csapodik le rajtam és a kapcsolatunkon az ő panaszkodása, megdöbbent. Nem is sejtette, hogy mi folyik körülötte, és bennem, annyira elfoglalta a saját baja. Ezt követően sokkal többet törődött velem, igyekezett kikapcsolni, ami persze nem mindig sikerült, de sokkal jobb volt vele lenni.

Szóval kitartás!